A sorban állva – amibe igazából nem is kellett volna beállni, (köszi Hanama) egy lánytól megkérdtük, hányadik conja az aznapi. Azt felelte ez a második. Hanamával felnevetünk. Milyen édes… Mi nyolcadik éve járunk ki, és már egy idő óta nem számoljuk hányadik alkalom…
Az utolsó pillanatig nem lehetett eldönteni a con időjárását, néha azon járt az eszem külön időjósokat kéne szakosítani, csak con időjárásra, feladná szerencsétleneknek a leckét az biztos. Egyszer sütött a nap, miközben fújt az orkán erejű és anktartiszi szél. Máskor meg fullasztó párás meleg volt, lógó esőlábbal. Azonban nem igazán értünk rá az időjárással foglalkozni, sokkal jobban lekötött minket, hogy a lehető leghamarabb bejussunk, és minél előbb a cosplayünkben tündökölhessünk.
Jómagam a tavalyi Doctor Strange film Ősmágusa voltam, ám sajnos nagyon sokan eléggé eltérő dolgoknak képzetek be, így fel alá járkálva se igazán sikerült sokat fotózkodnom. Az mondjuk tény, hogy hiányzott mellőlem a Docotorm, aki sérülten feküdt otthon, mintha csak az igazi lett volna. Ám lelkesedésemet egyáltalán nem törték le, ugyanis nagyon jó fotósorozatok készültek profik kezéből, amiért ez úton is nagyon hálás vagyok.
A con hangulata, olyan volt, mint az időjárás. Egyszer jó és szívmelengető máskor lapos és kiábrándító. Valahogy úgy telepedett le az emberekre valami érdektelenség, mint ahogy az eső előtti csend, és fogalmunk sem volt miért. Több ismerősöm is azt mondta, hogy ők úgy látják, felismerik őket a ruhájukban, de sokkal kevesebben kérnek képet. Innen jelezném, hogy senki nem harap – ha valaki igen, azért nem vállalok felelősséget – de a legtöbb cosplayes kedves és igazából ez a lényeg, szóval merjetek képet ölelést meg minden egyebet kérni, mert nekünk ez az elismerés a munkánkért.
A programok a szokásosak voltak. A fő, amin részt vettem és igazából szereplője lehettem az a Kocka Kerekasztal – ami mg mindig semmilyen szempontból nem kerek, – ahol megvitattuk az idei év nagy filmjeit, amik már voltak, és amiket nagyon várunk. Nagyon jó volt sok vicces és okos ember között arról beszélni, amit igazán szeret az ember, és azért közönség is volt, aminek roppant örültünk.
Egy apró változtatás volt, hogy a vásárcsarnokot idén nem bérelték ki, így az árusok a kiállító klubbok pavilonjával kellett, hogy osztozzanak. Nem tudom nekik mennyire volt így kényelmes, de jó volt, hogy nem kellett mindenért átrohangálni, ha eszünkbe jutott valami vásárolni való. A sushi és a mochi még mindig baromi finom, de a pocky választék eléggé megcsappant.
Összefoglalva: rettentően jól éreztem magam. Sok új embert ismertem meg a különböző klubbokból, főleg a Bosszúállók cosplay club által, illetve a 501-esekkel is sikerült lepacsizni. Változékony hangulatú és időjárású con volt ez, de a tavasz már csak ilyen szeszélyes.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
