Én tényleg kérem az élettől az ostort…
Elena Michaels (Laura Vandervoort) új életet kezdett, boldog párjával, kezd beindulni a karrierje, és élvezi a nagyváros életet – ám a múlt Elena után nyúl, mikor a családjának szüksége van rá. A családi birtoknál ugyanis egy halottra bukkannak, és egyre másra tűnnek fel holttestek, amik az amúgy kisváros, Stoneheaven szélén fekvő birtokon élőkre terelik a gyanút. Azonban ennek a családnak saját szabályrendszere van, amit nem a vér köz össze, hanem a falka, és az alfa személye. Ők ugyanis vérfarkasok, akiket éppen egy csapat kóbor kísérel meggyötörni és eltaposni. Előkerülnek régi sérelmek, elfeledett kötelékek és a falka szabályainak újraértelmezése.
Adott egy naív író, aki gondolta, belefog egy új sorozatba, és a szeme meg is akadt egy vérfarkasokról szóló darabon, egészséges, három évaddal körítve, könyvadaptációként beharangozva. Kedves naív írónk ekkor még nem tudta, hogy micsoda borzalmakban lesz része, hogy fogni fogja a fejét a képernyőn látott hülyeségtől, és kinyílik a bicska a zsebében a nem is oly’ bújtatott szexizmus láttán.
Nehéz észhez térnem még mindig, pedig nem ma tettem le A falka című sorozatot, de a borzalmas emlékek még mindig annyira elevenek, hogy érzem, ahogy pusztulnak az agysejtjeim. Ha lenne toplistám a legrosszabb sorozatokról, bizony ez a széria benne lenne, kőkeményen. Olyan butaságok voltak benne, hogy egyszerűen fizikai fájdalmat éreztem, de hogy említsek párat: Elena menekülés közben kénytelen autót lopni, betekeri egy inggel a kézfejét, majd betöri a kocsi ablakát könyökkel! És ha ez még nem lenne elég, vállon lövik, aminek köszönhetően nem tud lábra állni, csak kúszni – ami persze egyáltalán nem lehet fájdalmasabb egy vállövésnél, á dehogy. Vagy, hogy az alfa legyőzéséhez profi harcművésznek kell lenni, hiszen a vérfarkasok miért is harcolnának vérfarkasként? Ja, persze, a CGI, és az drága.
A történet alapjai nem lennének rosszak, ha nem egy borzasztóan klisés megoldással indítanának az alkotók, amit további klisékkel toldanak meg természetesen, de hát ilyenek ezek a szerelmi háromszögek, pláne ha erőltetettek. A kanadai színészek szerintem vannak olyan szinten, mint az amerikai vagy brit színészek, de ebben a szériában, egyik sem tud felmutatni egy cseppnyi színésztudást sem. És nehezemre esik eldönteni, hogy ki szart jobban bele a munkájába, a rendezők, az írók vagy a színészek – vagy akár mind a három csoport együtt!
Pedig én nem sok reménnyel ültem le a széria elé, csakhogy helyes pasikat fogok látni, meg némi misztikumot, és el kell keserítenem mindenkit, egyiket sem kaptam, csak rendkívül zavaró szexizmust. Merthogy igen itt kizárólag a férfiak ehetnek vérfarkasok, hiszen a nők nem bírnák ki az ezzel járó fájdalmat – nem szeretem ezt bedobni, de hahó, nem hallottatok még a szülésről, ami minden skála szerint a legdurvább? De persze itt van nekünk Elena, a csodanő, aki az első női vérfarkas, meg úgy persze jobb mindenkinél, mindenben, bármiről is legyen szó – csak mondjuk az őt alakító színésznő olyan unott képpel tolta végig a sorozatot, hogy legszívesebben felképeltem volna.
Nem tudom jobban hangsúlyozni, mennyire is rossz ez a széria, ami azért is dühít fel, mert ebből bezzeg leforgattak három évadot, de a Firefly-ból meg csak egyet – és igen, még mindig ezen lovagolok, és ez így is fog maradni! De aki csak teheti, messziről kerülje el ezt a borzasztóan gagyi szériát, tanuljatok a hibáimból!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
