Oldal kiválasztása

Az első öt évadát egyöntetűen imádtam az alkotóktól, és évadról-évadra jobb minőséget nyújtottak mind a színészek, mind az írók, ám a hatodik évadban történt egy hatalmas változás (vagy csak elfogytak az ötletek), és A férjem védelmében egyre mélyebben rótta a köröket, mígnem elért arra a pontra, mikor hálát adtam a kaszáért – avagy ismét egy Gilmore Girls effektus a tévétörténelemben.

A Florrick & Agos nehéz időszakot él át, ugyanis a pénzügyeik még mindig nem rendeződtek, ráadásul Carry (Matt Czuchry) ellen is egyre biztosabbnak tűnik a vád, hogy Bishop (Mike Colter) embereinek bűnözési tanácsot adott. De ha ez nem lenne elég, Alicia (Julianna Margulies) egy érdekes ajánlatot kapott Eli Goldtól (Alan Cumming), aki pontosan hasonló módszerekkel juttatta sikerre férjét, Petert (Chris Noth ). Diane (Christine Baranski), mivel magára maradt, ezért tett egy ajánlatot a Florrick & Agos-nak, amit jelenlegi partnerei, David Lee (Zach Grenier) és Louis Canning (Michael J. Fox) nagyon nem néztek jó szemmel, ezért a kitúrásával kezdtek el foglalatoskodni.

Bár a korábbi évadokban a magánéleté volt mindig is az egyik főszerep a szériában, a megoldandó jogi ügyeket sem hanyagolták el, azonban a hatodik évadra mintha kifújt volna a széria, és a jog már csak egy megmaradt és levakarhatatlan kistestvérként szerepelt, miközben láthattuk a főszereplőink széthullását, csak éppen az ehhez vezető lelki vívódást nem. Megértem, ha a szereplőknek változniuk kell, de Diane-en kívül mindenki mintha kifordult volna önmagából, és személyiségüknek teljes fordulattal ellentmondva kezdtek el cselekedni, összetörve ezzel minden jót, amit a széria eddig nyújtott.

Egyszerűen egy fordulat sem nyújtott igazi élvezetet, hiszen már valamelyik epizódban láttunk hasonlót korábban, és ezeket hasznosították újra a készítők – fájó látni, hogy Will (Josh Charles) távozása után mindenki megborult, pedig sosem volt ő a kedvenc szereplőm, ős mégis egy olyan szemét volt, aki okkal cselekszik és szenvedélyesen, mostanság meg mindenki csak szimplán szemét. Egyedül Elsbeth-et (Carrie Preston) volt jó viszont látni, na, meg némi fogalmat kapni a magánéletéről, és látni őt flörtölni.

A hatodik évad egy önmagába harapó kígyóvá vált a szememben, ugyanis nem csak megismételte a korábbi évadok nagy dobásait (azokat meg unalmasan), hanem pontosan oda fordult vissza a széria, ahonnan kezdte: egy kissé megtört nő mindennapi küzdelmeihez, csak ezúttal már a főszereplőnk sem egy szerethető és jószívű nő, hanem egy hiszti és kiállhatatlan perszóna!

Fáj a szívem…

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.