Oldal kiválasztása

Az előző cikkemben a Sherlock negyedik évadának nyitányát tárgyaltam, ami igen ütősre és pörgősre sikeredett, tökéletesen megadva ezzel a szezon alaphangulatát. A továbbiakban azonban még magasabb fokozatra kapcsolunk. Jelen másfél óra, ami a The Lying Detecitve címet viseli, konkrétan egy szempillantás törtrésze alatt elillan, és azon töprengünk, hogy vajon csak hallucináltuk-e az egészet – akárcsak maga Sherlock Holmes.

A korábbi történések miatt Sherlock (Benedict Cumberbatch) és John (Martin Freeman) útja látszólag örökre különválik. John pszichológushoz jár, hogy traumáját fel tudja dolgozni, Sherlock eközben pedig úgy próbálja folytatni a misztériumok megoldását, hogy egyre mélyebbre süllyed a heroinfüggőség tengerében. Mrs. Hudson (Una Stubbs) már nem bírja nézni, ahogy a detektív tönkreteszi saját magát és a lakást, amit bérel, így felkeresi Johnt, és könyörögve kéri, hogy segítsen Sherlockon. John kisebb hezitálás után igent mond és siet megmenteni barátját, aki időközben Culverton Smith (Toby Jones), egy többek között magánkórházat is üzemeltető, látszólag tiszta, ám valójában rendkívül aljas vállalkozó bűvkörébe került és éppen azon van, hogy leleplezze őt, akár az élete árán is. Vajon sikerül Johnnak időben közbelépnie?

Ez az epizód gyakorlatilag olyan, mintha Sherlock mellett mi nézők is belőttük volna magunkat, ugyanis egy másfél órás, kőkemény, heroinnal átitatott képzelgéssorozat tárul elénk. Mindezt zseniális csomagolásban kapjuk meg, így az egyik legnagyobb piros pont ismét a rendezőt illeti, aki ezúttal Nick Hurran volt. Kezdve azzal a jelenettel, amikor Sherlock magyaráz az utcán, egészen a kórházas szcénákig mind-mind tökéletesen átérezzük a kívánt hangulatot, a látványvilág pedig olyan lenyűgöző, hogy a végére csodálom, hogy nem száradt ki a tátva maradt szám.

A sztori sokaknak, abszolút érthető módon, egy nagy gubanc, ám mindez valószínűleg annak tudható be, hogy belevontak minket Sherlock képzelgéseibe – ennek tudatában viszont szerintem nem olyan zavaró a mindenfelé kavargó cselekmény. Hálát adok a castingosoknak, hogy beválogatták Toby Jonest főellenségnek – a csóka vérbeli „gonosz” alapanyag, és tehetségét bőven ki is használja, hiszen Culverton Smith személyében egy igazi tenyérbemászó, ám rendkívül furfangos gazember elevenedik meg a képernyőn.

Furcsa belegondolni, hogy két rész alatt mennyi minden történt, és ez még mindig nem a finálé! Ami a következő epizódban történik, arra szerintem (az alkotókat kivéve) senki sem gondolt. Az állak ismét garantáltan a földet fogják súrolni!

Szerző

Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.