Én komolyan szeretnék jókat is mondani erről a sorozatról, de ami nem megy, az nem megy.
Maggie, aki meglepően jól – legalábbis látszólag egészséges módon – kezeli anyja halálát, visszatér dolgozni, és máris az első napján lecsap Riggs kezéről egy bonyolult műtétet. A helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy egy méhen belüli operációról van szó, ahol minkét szülő Owen régi barátja. Stephanie-t lehívják konzultálni a sürgősségire, ahol azonban kiderül, hogy a betege az egyik gyakornok, Cross, aki bár hasi fájdalmakra panaszkodik, Stephanie meg van róla győződve, hogy a srác csak hipochonder, és felfújja a dolgot. Riggs és Arizona tudomást szerez egymás bimbózó kapcsolatáról, miközben Bailey és Richard is újra egymásnak feszül, tesztelve, hogy melyikük is a makacsabb.
A héten a legnagyobb bajom talán az epizód szerkezetével volt – ugyanis az írók felvezették a központi problémát, vagyis Owen barátainak ügyét, ahol a tetőpontnak a műtétnek kellett volna ugye lennie… csakhogy arra úgy a rész közepénél már sor került, én meg csak néztem, hogy még vissza van húsz perc, annak ellenére, hogy a történet gyakorlatilag befejezettnek tűnik. Valamint még ehhez tartozik az is, hogy az összes promó úgy harangozta be ezt a részt, hogy mekkora dráma lesz itt a babával meg a műtéttel, aztán… gyakorlatilag nem volt semmi. Szóval sok hűhó semmiért. Szó szerint. Viszont tény, hogy a műtét közben Maggie előhozakodott egy nagyon szép metaforával.
A volt katona házaspár és babájuk története amúgy még érdekes is lehetett volna, csakhogy megint baromira elnagyolták az egészet. Az esetet már az ügy közepén mutatták be (mert hát ugye Robbins egy hete már betett egy söntöt, meg minden…), és igazán a karakterek közti kapcsolatot sem fejtették, arról nem is beszélve, hogy a műtét után már nem is foglalkoztak velük. Maggie viszont szenvedett tovább, ami alapvetően nem probléma, sőt, a rész végén még volt is egy megható jelenet, csakhogy már megcsömörlöttem szegény csajtól.
Stephanie szála viszont legalább egészen humoros volt – márpedig elég nagy szüksége volt már ennek a szériának egy kis humorra –, akkor is, ha tulajdonképpen teljesen irreleváns volt az egész, meg teljesen random dolgokat tettek bele. Viszont ha másra nem is, ez a kis közjáték legalább arra jó volt, hogy kicsit rendezze Bailey és Webber kapcsolatát, mivel segített rámutatni, mit is jelent a „rutin meg az évek”.
Ezen felül is történt egy-két dolog – Meredith belement, hogy randizik Riggsszel, Ariozona rájött, hogy azok ketten járnak, Jackson és Maggie beszélt nő anyjának haláláról (na, ez az, ami megható volt), mintha Owen és Amy is beszélt volna két sort… De sajnos ettől függetlenül is továbbra is zavaróan sok a függő szál – vagyis azt mondja már meg nekem valaki, hogy mi van Jóval és Alexszel!
Szóval, végeredményben megint csak magamat tudom ismételni: most komolyan kell nekünk ebből még egy évad?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
