Oldal kiválasztása

A múlt heti epizód annyira felcsigázott, hogy szó szerint számoltam a napokat az évadfináléig – de nem szeretem leírni ezt a szót – és kaptam egy hihetetlenül izgalma és pörgős zárást, amitől ismét eldobtam az agyam meg persze imádtam, élveztem, nevettem, sírtam és úgy egybe mindent, amit a Legends of Tomorrow nézése közben szoktam!

Az alternatív világban szinte mindenkinek sikerült visszaszereznie az emlékezetét, kivéve a professzornak, és ennek köszönhetően most Ray és Jax azon dolgoznak, hogy ismét kommunikálhassanak a hajóval és Rippel. Ráadásul Rip és Gideon is ezen ügyködött, miután Gideon rászólt Ripre, hogy hagyja abba a sütögetést és szedje végre össze magát. Arra azonban nem számítottak, hogy a Hullámlovas összezsugorodott makett nagyságra (bár Mick élvezte a dolgot), így a csapatnak előbb meg kell találnia Ray Atom ruháját, hogy visszaalakítsák a hajót a megfelelő formátumra, és végre indulhassanak vissza 1916-ba!

Azonban a Legendák már járnak korábban a múltban, így nagyon elővigyázatosnak kell lenniük, ha nem akarnak összefutni saját magukkal. De, mint azt megszoktuk, ha van egy apró lehetőség a hibára, nos, akkor az borítékolható, hogy be is fog következni.

A múlt heti epizód nagyon durván ért véget, hiszen Thawne elpusztította a Lándzsát, Snart pedig lefagyasztotta és darabokra törte Amayát – és nem csak Nate arcára ült sírással vegyes döbbenet, hanem bizony az enyémre is. Azonban Sara nem hagyta szétcsúszni a csapatot és megoldást kínált nekik az ismételt időutazással. Azonban ez igen veszélyes játéknak bizonyul majd, vagyis korábban, vagyis értitek, na.

Ugyanis bármennyire okosan igyekeztek szétválasztani a korábbi önmagukat a mostani énjüktől, ez nem volt hosszútávon fenntartható, ráadásul az, hogy Thawne rájött a tervre sem segített sokat, hiszen így azonnal bele is piszkált. A csapattagok meg, nos, fogytak, és ezt nehezemre esik leríni, mert mindegyiküket szeretem, de mindannyian tudták, hogy ez egy egyirányú út a számukra, de megéri a kockázatot, hiszen Thawne, mint a világot irányító személy most még lehet csak rájuk nézve rossz, de ismérvén őt hamar ki fog siklani a kezéből minden, és nem lesz képes kontrollálni sem az erejét, sem a haragját.

Amit Sara tett, az lenyűgöző, és amit a kulcsfontosságú pillanatban hall, az pontosan azt támasztja alá, amit mindig is hitt róla Rip, hogy ő sokkal több egy csendes gyilkosnál. Hiszen ebben az évadban is ő tartotta össze a csapatot, ő emelkedett felül minden kínján és ez tette őt igazi vezetővé, emberré, baráttá, testvéré. Mick is hasonló utat járt be, talán több hullámvölggyel, mint Sara, de ez egyikük értékéből sem von le – sőt, az alkotóknak jár a hatalmas taps, hiszen remek karaktereket írtak, akiket remek színészek keltettek életre nekünk.

Bár már az első évadot is imádtam, mégis a második vált igazi kedvencemmé, és, ha lehet ilyet mondani, tett még nagyobb rajongóvá, és hűséges nézővé. És mi vár minket a folytatásban – talán a múlt, talán a jövő, és talán ennek a kettőnek az eddigi legkuszább keveréke, amolyan Legendák stílusában!

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.