Nem is emlékszem, mikor nevettem utoljára ilyen jókat ezeken a kattantakon.
Mikor Sheldon és Amy elbeszélget arról, hogy milyen projecteken is dolgoznak éppen, a srác rájön, hogy kombinálhatnák kettejük kutatását, hogy valami egészen korszakalkotót hozzanak létre. Neki is állnak a munkának, ám hamar kiderül, hogy az nem éppen úgy fog menni, ahogy arra számítottak, ami persze vitához vezet – meglepő módon azonban pont ez hajtja őket előre. Mindeközben Leonardék lakásában Penny és Raj remekül elvan együtt, és legtöbb idejüket csajos dolgokkal töltik, aminek persze az lesz a vége, hogy Leonard kirekesztve érzi magát.
Nem azt mondom, hogy tökéletes volt az epizód szerkezete: a történet erősen kétfelé szakadt, a két szál közt semmi kapcsolat nem volt, és az írók Howardékat is csak elég izzadságszagúan tudták belerakni a sztoriba. De az az igazság, hogy ez a legkevésbe sem érdekelt, mivel mindezek mellett olyan jeleneteket és párbeszédeket hoztak, hogy szinte végig szakadtam a röhögéstől.
Sheldon és Amy egy eléggé kiszámítható íven ment végig, de ez semmit sem vont le az értékéből: Sheldon előbb semmibe vette Amy kutatását, majd rájött, hogy mire tudja felhasználni, elkezdtek együtt dolgozni, SHeldon továbbra is irányítani akart, de Amy kiállt magáért, aztán elindult a munka, és így tovább, és így tovább (azért mégsem akarok lelőni minden poént). Szóval a történet nem volt éppen korszakalkotó, az írók azonban olyan mesterien dolgoztak a hozott anyaggal, hogy le a kalappal előttük.
Persze, hogy Sheldon őrült szabályokkal állt elő, persze, hogy összekülönbözött Amyvel, persze, hogy végig egy egoista barom volt – de mindez remekül működött! Nagyszerű volt kettejük adok-kapokja, és egyformán szórakoztató volt az, amikor harmóniában dolgoztak, mint az, amikor veszekedtek. Szóval igen, ez a szál remekül sikerült.
És nem csak ez, hanem Pennyéké is. Itt ismételten Raj szégyentelen femininitását vették elő, és azt, hogy milyen jó párost is képesek ők alkotni Pennyvel. Úgyhogy láttuk, ahogy együtt jógáznak, szépítkeznek, sőt, még össze is öltöztek. Mindezt pedig a Leonard által képvisel ellensúly tette igazán viccessé. Jó, persze, sajnáltam Leonardöt egy bizonyos szinten, mert szegénykém tényleg ki lett rekesztve, azonban ez az érzés nem tartott sokáig, mert ahhoz egyszerűen túl vicces volt az epizód. Meg aztán ő is próbált tenni valamit az ügy érdekében, és ennek nevében hozzácsapódott Wolowitzékhoz – ami már kicsit gyengécskébb volt, de azért még így is elment.
Talán az egyetlen dolog, amin még javítani lehetett volna ebben a részben, az Bernie-ék szerepe – szegények mostanában, mióta lement a Halley születését követő történetszáluk, eléggé margóra lettek szorítva. Úgyhogy a következő hetektől nem is kérek mást, csak hogy megmaradjon ez a humor színvonal, és legyen egy-két Wolowitz-központú történetszál.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
