Stephen Kingnek egyik visszatérő motívuma – a szó legszorosabb értelmében – a síron is túlmutató bosszú. Egyik legjobb filmadaptációja, az 1996-os Kárhozottak vagy eredeti címén a Sometimes they come back…again. Azonban itt most nem erről fog szó esni, hanem ehhez darabjához nagyon hasonló, bár pár lényeges dologban eltérő film, az 1991-es Visszatérők.
A Tom McLoughlin által rendezett filmben egy családos férfi, Jim Norman (Tim Madheson) visszatér szülővárosába feleségével és kisfiával, ám a múlt kísértő emlékei nagyon hamar a felszínre törnek: huszonöt évvel a film cselekménye előtt pár helyi punk megölte Jim bátyját Waynet (Chris Demetral), ám a vég őket is hamar elérte a gyilkosokat. Jim, bár próbálja félretenni a múltját és próbál koncentrálni diákjai megsegítésére, egy különös haláleset után érkező fiú még jobban felkavarja a dolgokat – Richard Lawson (Robert Rusler) ugyanis a gyilkos banda immáron huszonöt éve elhunyt vezetője és egyben Jim legújabb diákja. Miközben sorra történnek halálesetek, úgy térnek vissza a korábbi banda tagjai, ugyanis nem titkolt céljuk az, hogy végezzenek Jimmel és családjával, és nincs senki, aki hinne nekik vagy kiállna mellettük.
Ez a film több vonásában is hasonló a Kárhozottakhoz: a még életükben is rosszak démoni entitásként való visszatérése egy másik élet kioltásával; bosszúállás azon, aki miatt a pokolba kerültek; a kezdetkor gyerek főhős immáron felnőttként kénytelen szembenézni a természetfelettivel. De míg a fentebb említett filmben egy apa küzd meg azért, hogy a lánya ne legyen egy sátáni szertartás alanya, addig Jim a megrekedt múlt véglegesen lezárásan fáradozik, ám ez koránt sem olyan könnyű. Mindenki bolodnak és paranoidnak gondolja amiatt, hogy a bátyja halálán még mindig nem tette túl magát – sőt még gyanúsítottként is kezelik a gyilkossági ügyek miatt. Eleinte
Sally (Brooke Adams) is kétkedik férje igazában, ám amikor maga is szembekerül a démoni fiúkkal, akkor már belátja, hogy ezt a dolgot végleg le kell zárni. A film vége felé komolyabb szerepet kap Muller (William Sanderson) a korábbi banda egyetlen túlélője, aki a saját életének árán képes előhívni azt az entitást, aki képes felvenni Richardal a harcot – és ez lesz Wayne.
A könyvhöz képest sokkal pozitívabb a film hangulata, itt ugyanis nem hal meg a feleség és Jim sem köt alkut egy démonnal azért, hogy a másik három visszakerüljön a pokolba. A filmben a fény erejével – amit Wayne képvisel – képesek leszámolni a démoni trióval, az pedig egy korábbi jelenetben külön tetszett, hogy Jim próbálta a testvérét hívni, és bár akkor még nem talált utat a földre, a démonok megérezték a jelenlétét, és az az undorral kevert, tényleges félelem nagyon tetszett az arcukon – és ezért még több gratuláció jár a remek színészi játékért.
Bár már nem mai a film, egy valamire való Stephen King rajongónak – vagy csak szimpla horrorfannak – erősen ajánlott a megnézése, ha másért nem is, legalább azért, hogy a filmben elsütött tipikus King-féle motívumokat ki lehessen tárgyalni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
A Néha visszatérnek egy novella volt, nem könyv.
Azt pedig sohasem fogom megérteni, miért csak a második részt adták ki nálunk dvd-n…