Itt van a terror ideje ismét és Hanama egy újabb különleges Scooby Doo filmmel jelentkezik, név szerint a Zombik Szigetével. Nem véletlen a különleges titulus ugyanis ez a film talán a legdarkosabb, legelgondolkodtatóbb az összes Scooby mozi közül. De nem is csépelném tovább feleslegesen a szót, inkább átadom a mikrofont és az ásót kedves zombi kollégámnak.
A film azzal veszi kezdetét, hogy kedvenc bandánk feloszlott, mivel elegük lett abból, hogy egy valódi szörny se volt, csak beöltözött gazfickók. De mikor mind rájönnek, hogy a normális életet nem igazán nekik teremtették a banda újra összeáll s pár újabb téves kör után végül eljutnak a Sebhely-szigetre, ahol állítólagosan kalózszellemek, sőt zombik is előfordulnak. A szigeten lakó Lena és Simone a Rejtély Rt. segítségét kéri a makacs élőhalotakkal szemben, ám ekkor még a csapat nem is sejti, hogy mibe keveredtek bele.
Ugyanis az ittlévő lények valódiak és ténylegesen veszélyt rejtenek, ám érdekes módon nem a zombik vagy a szellemek jelentik a fő veszélyt, hanem tőlük van egy sokkal rosszabb erő is a szigeten, ami most a banda életére pályázik. Az egykoron a szigetre tévedő kalózok ugyanis tetteikkel elindítottak egy olyan láncreakciót ami nemcsak az ő, de sok más – jobbára ártatlan személy életét is megkeserítette, vagy akár el is vette. Szerencsére a srácokat nem kell félteni, a sok sorozat és film alatt már megszokhattuk, hogy a kelleténél több bajuk nem fog esni.
A karakterek ábrázolása hozta az elvártat, sőt még néha többet is a kelleténél: Diananál elővették azt a kártyát, hogy képes igenis okos és talpraesett lenni, bárki bármit is gondol róla, Fred pedig a hatalmas szkepticizmusával volt képes szemöldökráncolásra bírni a nézőt – ha pont a vezető nem képes hinni a dolgokban, akkor ez a csapatra is kihatással lesz. Velma megmaradt továbbra is a csapat eszének, bár most kissé furcsa volt nála hallani egy-két felesleges és átgondolatlan vádolgatást, de ezt nem rójuk fel neki. Bozont és Scobby pedig semmit sem változott: ugyanolyan félős, falánk de jószívű idióták, mint akiknek amúgy is szeretjük őket.
A mellékszereplőkre (legyenek azok élők, vagy kevésbé élők) kellő odafigyelést fordítottak, akárcsak a nem kicsit hátborzongató múltra is, amibe most ténylegesen sok a fájdalom, a szükségtelen kegyetlenkedés, és a síron túl is tartó bosszú. Némi humort a színbe hoz a helyi dilis halász, valamint az ő harci malaca Mojo. Egy kérdésem azért lett volna, pont ezen karakter kapcsán: ha tényleg jó régóta már ott él, akkor őt eddig miért nem kapták el a gonoszok?
Történet pipa, karakterek pipa, és a zene is hála az égnek valami fenomenális. Rég hallottam már olyan fülbemászó dalokat, mint A Ghost is here vagy a Terror Time, és ha belegondolok, kisebb koromban még féltem ettől a filmtől, és ehhez sokat adott a zene is. Persze ma már sok minden a Scooby-Doo a Zombik Szigetén, csak nem ijesztő, de akkor is ott van benne az a régi jó nosztalgia, mi miatt csak még jobban lehet szeretni ezt a filmet.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.