„ Volt egyszer egy kereskedő Bagdad híres piacán.”
Miután Sherlock Holmes (Benedict Chumberbatch) utolsó nagy csatáját Magnussennel, – melynek végül igencsak tragikus kimenetele lett, – kedves bátyja Mycroft (Mark Gatiss) sikeresen eltusolta a világ előtt, öccsét újabb ügyek megoldására küldi, leginkább egy mindennél fontosabbat, hogy hogyan is kerülhetett színre ismét Moriarty?
Egy dolgot le kell szögezni az elején, mint a legtöbb cikkemben. A Sherlock még mindig olyan, mint egy nagy, kiadós, valami elképesztően finom ebéd, ami másfél óráig tart. Mintha végig bekötött szemmel ennéd, és csak a végére áll össze, hogy mit is ettél, de közben fekszi meg a gyomrod… Elsőre összetehetetlen, zavaros, kusza összedobált képsoroknak tűnő rész ez is, aztán úgy áll össze előttünk is minden, ahogy Sherlock fejében az ügyei darabkái, megspékelve a modern kütyük csodáival, a tökéletes színészi játékkal, és egy nagy adag hamisítatlan Sherlock stílussal.
Ismét emlékeztetni kellett rá magam, hogy tuti biztos az lesz a lényeges dolog, és ami a végén kulcsfontosságú, ami elsőre semmiségnek, vagy épp feleslegesnek tűnhetett. Épp ellenkezőleg. A Sherlockban nincsenek felesleges dolgok, mindig okkal mutatnak meg valamit, még ha elsőre nem is értjük mi tárulkozik a szemünk elé, a néző emlékezőképességére és figyelmére alapoznak jó pár dolgot, amiért is ez az egyik kedvenc sorozatom. Együtt gondolkodhatunk a hírhedt nyomozóval, és versenyezhetünk vajon melyikünk jön rá előbb, a dolgok nyitjára. Megsúgom, mindig ő lesz a nyertes, de ettől rettentő interaktív az egész műsor, miközben persze, ez még mindig egy dráma is, a humoros elszólások mellett, de még milyen dráma! A kinyomozandó ügyek mellett, John és Mary házassága épp megszületett lányuk Rose, épp olyan fontos, mint, hogy Sherlock kinek fejti meg az életét abból, hogy milyen szőrt lát a ruháján.
Az is fontos, hogy egyelőre nem látom át az egész évadot, mert úgy írom ezeket sorokat, hogy csak az első részt láttam. Ebből kifolyólag, a rész végi események miatt nem kicsit savanyú a szám, és eddig értelmetlen húzásnak érzem, de a készítőket ismerve bizonyára lesz magyarázat. Épp ebből az ügyből kifolyólag Moriarty végül is háttérbe szorul, és mintha meg is feledkeznének róla a szereplőink, mondjuk érthető eléggé nyomós okuk van rá.
Összegezve: Első, visszatérő résznek pont annyi volt benne, ami felcsigázzon, és ismét magával ragadjon, de a kiábrándító vég miatt kicsit elmehet tőle a kedvünk. Mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy a második részben visszaáll a rend, minden és mindenki között.
Szerző
- Korábbi szerkesztő
Trackback/Pingback