Mivel az utóbbi időben megint megnőtt a Fate– szériák iránti érdeklődés, mind a gamerek, mind az animések terén, így nagyon rövid időn belül megjelent telefonra a Fate/Grand Order játék, ahol az általunk irányított mester szerzi meg és harcol a különféle servantokkal – amiknek száma koránt sem csekély. De hogy azok se maradjanak le sokról, akik még nem tudnak egyenlőre a játékkal játszani, étvágygerjesztőnek beérkezett egy film belőle, cikkünk mai alanya a Fate/Grand Order: First Order.
Nos, a játékban persze lehetett dönteni, hogy fiú vagy lány mester legyen, az animében a hímnemű mestert vették elő Ritsuka Fujimaru név alatt (de én néha csak Emiya 2.0-nak hívom, nem ok nélkül). Az ifjú mesternövendék a Caldea nevű szervezet berkein belül arra hivatott, hogy megóvja az emberiséget a kihalástól, és emiatt bizony olykor az időbe is be kell manipulálni, hogy a bizonyos helyen és időben kialakult anomáliáknak elejét vegyék. Egy ilyen anomália lesz a 2004-es évben, Fuyuki városában, ahova visszautazik Fujimaru, az ő felettese Olga, valamint Fujimaru servantja, az egyedi shielder osztályba tartozó (de más miatt is érdekes) Mashu. A város azonban, ahol ugye a Grálért folytatott háborúnak kellene zajlania teljesen káoszba torkollott, a mesterek eltűntek és egy kivételével az összes servant az eszét vesztette. Az idő vészesen fogy és a legnagyobb kérdés, hogy Mashu vajon képes lesz-e felvenni a harcot a lovagok királyával úgy, hogy még a Nemes
Káprázatát sem képes előhívni?
Őszintén megvallva a film elejét majdnem áttekertem, de nem azért mert unalmas volt, hanem mert úgy éreztem, hogy nem akarok még egy Emiya Shirout látni és hallani – csak most barna hajjal. Aki megmentette nálam ezt az időszakot, az a kissé fennhéjázó (ennek ellenére egy kompetens és jó vezető) Olga, valamint az orvosi részleg vezetője Romani. Mashu az kissé olyan kettős volt nekem, mert az biztos, hogy a készítők nem akartak még egy Saber-jellemet beadni a főhős mellé, és persze a túlzott áldozatkésség is gondolom valamennyire a harci osztályából fakad, de mégis valahogy a Fujimaru-Mashu kombó nekem valahogy kevésbé tűnik életképesebbnek, mint
az Emiya-Saber.
A film második fele már sokkal jobb volt, főleg azért is, mert a kötelező szentimentális beszélgetések a főhősök között jelenetek mellett a korábban már megismert, csak itt szó szerint más szerepkörben bemutatott servantok vitték a prímet. Archer az semmit se változott, még a negatív energiák ellenére sem, a korábban Riderként ismert Medusát nagyon jó volt most egy kompetens Lancer osztályú harcosként látni, de a prímet nálam az immáron Caster osztályúként rohangászó Cu Chulainn (az eredeti szériában ő volt Lancer) vitte. Bár a normál sorozatban is egy eléggé erős harcos volt, itt azonban csak kerestem az államat a harcai során – merthogy ő segít be Fujimaruéknak -, főleg akkor, amikor Alter Saberrel kerül szembe.
A vég azonban teljesen meglepett engem: eleve a főgonosz egy olyan stílusos csótány, aki keveset tűnik fel, hatásosan adja elő magát (kinézetben kissé a JoJoból ismert Speedwagonra hajaz) , és olyat tesz, amin csak pislogni tud az ember. Persze a teljes motivációját nem ismerjük meg, de attól függetlenül még ténylegesen egy olyan alak, akitől tartani kell rendesen, de ahogy halad előre a történek (egyenlőre még csak a játékban sajnos) kiderül, hogy ő még csak kishal a nagyobb rosszindulatú erőkhöz képest.
A Fate/Grand Order: First Order egy jó kis film, remélhetőleg mihamarabb lesz sorozat is a játék alapján. Kisebb bajok vannak persze a szereplőkkel, de akárcsak az eredeti szériában, nekik is kell idő hogy formálódjanak, és erre egy olyan közel másfél órányi játékidő még édeskevés.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
