Eléggé felemás epizód érkezett a héten a Walking Dead csapatától: egyszerre volt mozgalmas és lassú, egyszerű és bonyolult, miközben akadtak olyan percek, mikor igazán rám hozták a frászt – még mindig kicsit dühös vagyok, amiért az évad fele a Neganes bullshitre ment el, mikor most pontosan látszik, hogy a széria még korántsem fújt ki!
Daryl még mindig a Királyság vendégszeretetét élvezi, ami egyrészt jó, hiszen itt biztonságban van, másrészt rossz, ugyanis pontosan látja, hogy Ezékiel embereit is ugyanúgy sakkban tartják a Megmentők, csak éppen a király túl gyáva ahhoz, hogy megtegye ez ellen a szükséges lépéseket. Ráadásul Morgan is élesben láthatta, hogy mi történik akkor, ha valaki szembeszegül a Megmentőkkel, ennek ellenére még mindig hisz a másik útban – vagyis egy vágyálomban él, amiről már korábban is kiderült, hogy nemcsak az ő, hanem mások életébe is kerülhet.
Rick csapata egy eléggé váratlan és nagyszabású kalamajkába keveredett, ahonnan látszólag nincs kiút. A csapat, amelyik fegyvert szegezett rájuk talán ijesztőbbek a Megmentőknél, ráadásul úgy engedelmeskednek vezetőjüknek, mintha nem volna holnap. De ez az egész csapatnál kiverte a biztosítékot, ám Rick ügyesen beszélt, és ügyesen is tárgyalt – már ha azt, amit a gödörben csinált annak lehet nevezni.
Rendesen megvezettek minket Gabriellel kapcsolatban, ugyanis én sem abban a verzióban hittem, amiben Rick, és szinte biztos voltam benne, hogy a korábban sem túlságosan irgalmas szamaritánus fogta a sátorfáját, és rettegve a Megmentőktől lelépett. De ami történt, az sokkal jobb és sokkal karakter hűbb, egyedül Rick reakciója nem az. Negan azért komolyan megtörte őt, így kicsit furcsa látni, hogy ő ennyire hisz az emberekben, mintha visszatértünk volna a második évadbeli énjéhez, és ez egyrészt ellentmondást, másrészt zavaró is egyben.
Jó volt végre Darylt többet látni, illetve hallani, ahogy kettő szónál többet beszél – persze tudom, én, ez a védjegye és sármja egyszerre, de az elmúlt hónapokban túlságosan háttérbe került, indokolatlanul. A döntéseket, amiket most meghozott azonban azt bizonyítják, hogy Negan nemhogy nem tudta őt megtörni, hanem egyenesen veszélyesebbé tette őt. A hazugság, pedig amit a végén tett egyszerre volt szükségszerű, nagylelkű és egy igazán szép tett a részéről, még akkor is, ha ezzel veszélyes játékba kezdett.
Morgant még mindig képtelen vagyok megérteni, és vele együtt Ezékielt sem – mindketten pontosan tudják, hogy a tűzzel játszanak, mégis inkább rinyálnak, ahelyett, hogy tennének ellene és Alexandria és a Hilltop oldalán felvennék velük a harcot. Daryl azonban végre „killing mode-ra” kapcsolt, amiből csak jó dolog sülhet ki! És már csak egy valaki hiányzik, akinek túl kéne lépnie a depresszióján és remélem ez meg is fog történni, ugyanis az alkotók elvitték egy olyan irányba, amivel egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, pedig a kevesek egyike, akikben feltétel nélkül bízni lehet!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!