Sok sorozatra emlékszem gyerekkoromból, de alig volt olyan, ami képes volt úgy a tv elé szögezni, mint a Szamuráj Jack – talán csak Bátor vagy a Billy és Mandy kalandjai. Genndy Tartakovsky mindig is híres volt az érdekes és pazar műveiről, és ez alól ez a sorozat sem kivétel – az már kérdés, hogy ki hogyan könyvelte el magában régen.
Történetünk főcselekményét minden epizód elején hallhattuk, személyesen a nagy gonosz, Aku tolmácsolásában, akinek a múltban lévő hatalomra jutását veszélyeztette Jack és az ő szent erejű kardja. A problémát úgy oldotta meg a zöld-fekete uraság, hogy egy időgép segítségével a távoli jövőbe küldte a szamurájt, ahol ráadásul Aku a mindenható főerő. Jack minden lehetséges követ megmozgat azért, hogy megtalálja a módszert arra, hogy visszakerülhessen, de közben segíti az ártatlanokat, leveri a rossz arcúakat és közben gondolkodhatunk arról, hogy pontosan mi is jár a faarcú harcos fejében.
Ezt a sorozatot már akkor is imádtam, amikor még alig értettem belőle valamit – csak azt láttam, hogy a fehér ruhás alak veri le a rosszakat -, de most már idősebb fejjel képes voltam felfogni azt, hogy pontosan milyen is ez a sorozat, és főleg, milyen is Jack. ha egy kilences jellemskálán be kéne lőnöm a szomorú szamurájt, akkor bizony gondolkodás nélkül a törvényes jó titulust tetoválnám rá. Jack karakterisztikája leginkább a régi Kurosawa-filmekben lévő, kevés szavú, halálosan precíz , ennek ellenére egy pozitív aspektusát képviseli az emberségnek. Azokat a részeket külön imádtam, amikor a jó egy másik definicióájával, a Skóttal közösen rótták az utakat. Két teljesen eltérő személyiségű és világnézetű ember, ennek ellenére mindketten a jó oldalt erősítik és persze a legjobb barátok.
A gonoszok oldaláról pedig Aku egy különös entitás: hatalmas erővel rendelkezik, de ő a Pindúr Pandúrok Ő-ével szemben nem annyira stílusos, sokkal inkább hozza a paranoiás zsarnok szerepét – akinek persze nagy hatalma van, mégis fél, mert egy olyan lény, aki képes véget vetni a létének. Ha jack a törvényes jó, akkor Aku a törvénytelen gonosz (kaotikusnak és semlegesnek nem mondanám), mert mindent bevet szért, hogy Jakcet megakadályozza a hazajutásban – és érdekes módon mindig sikerrel is jár. A legdurvább az az epizód volt, amikor Ikra alakjában beférkőzött Jack bizalmába és úgy tette tönkre a terveit. Még több, mint tíz év távlatából is képes lennék elsírni magam ezen a részen.
Mellékszereplők annyian vannak, mint égen a csillag – legyenek azok jó vagy rosszak – és az a legjobb bennük, hogy koránt sem fölösleges töltelékek. Mindegyiknek van motivációja (gondoljunk csak a bosszúálló hercegnőre vagy a toronyőrökre), és annyira vannak bemutatva, amennyire kell. Legjobb példa erre az Imakandinak nevezett nép tagjai, akik a galaxis legjobb vadászai és Aku emiatt őket is küldi ki Jack után – de miután el is fogták, nem adják Aku kezére a legjobb vadat, hanem becsületüktől vezérelve szabadon engedik.
Stílusát tekintve az epizódok folyamatosan változnak: ha kell akkor pörgős és kinézete majdnem olyan, mint egy drogos látomása, de van amikor nyugodt és lágy a hangvétele, ritka események egyike meg az, amikor az egész epizód humorba torkollik – ezt meg főleg a Skótnak, vagy a skót feleségének köszönhetjük.
A Szamuráj Jack egy remek sorozat, természetesen azt is megelehet érteni, ha nem mindenki tetszését nyeri el a stílusa vagy úgy az egész, de egy nézést mindenképpen megér azoknak is, akik normál esetben messzire elkerülnék.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback