Oldal kiválasztása

Az epizód nem volt olyan rossz, csak éppen Shondáék ezzel bemutatták a nézők szívatásának magasiskoláját.

Bailey, Arizona és Jo egy börtönkórházba tart, hogy ott ellássanak egy szigorú felügyelet álló rabot – a lány mindössze tizenhat éves és harmincegy hetes terhes, viszont az ultrahang-felvételei alapján a babának van egy életképtelen, parazita ikertestvére, és a két „magzat” vérellátását szét kell választani, hogy az életképes baba szíve ne dolgozzon pluszban. A rabnő azonban kiszámíthatatlan és agresszív – a börtönkórház főorvosát is megtámadja –, ami igencsak nehéz helyzetbe hozza a doktornőket. Mindezen egy cseppet sem segít a rabkórház uralkodó készlethiány és a mindent megnehezítő biztonsági intézkedések.

Itt már megint az jött elő, hogy az alkotók okítani akartak – előszedték meg a veteránokat, a fegyvertartást, a transzneműek (amit azt nem fejtettek ki rendesen), úgyhogy most a börtönbeli élethez nyúltak. Amivel amúgy nem is lenne baj, mert volt pár jó erős jelenet ezzel kapcsolatban az epizódban, például amikor előkerültek a rab jogai, vagy amikor a börtönkórház főorvosa elmagyarázta Bailey-nek, hogy milyen készlethiánnyal küzdenek (személyes megjegyzés: a főorvosnő azt hozta fel, hogyha valamire költeni kell, akkor a kormány inkább ad pénzt az oktatásnak, mint a börtönöknek – ami érthető –, ezért a börtönök szenvednek, viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy arányaiban nézve az USA-ban van a legtöbb börtönre ítélt ember, úgyhogy talán alapjaiban van valami probléma a társadalommal). Emellett a rab kislány is jó volt, mivel bár a hátteréről semmit sem tudtunk meg, nagyon szépen sikerült árnyalni a karaktert – utolsó jelenete különösképpen szíven ütött.

Az persze jó kérdés, hogy vajon helyes volt-e az íróktól, hogy nem tudtuk meg, miért ítélték el a lányt. Egyfelől persze jó, mert így a néző jobban tud általánosítani – a rablány nem egy kifejezett ember, hanem bárki lehet, az üzenet jobban átjön –, másfelől viszont engem kicsit zavart. Főleg azért, mert így a lány anyját – aki nem volt hajlandó odamenni a vajúdó gyerekéhez, hogy fogja a kezét – állították be főgonosznak, aztán meg lehet, hogyha ismernénk a tényeket, akkor más lenne a gyerek fekvése (haha).

Azonban a tényleg erős jeleneteken és megfontolandó üzeneten túl, egek, borzalmasan hatásvadász volt az egész. Kaptunk egy jó hosszú expozíciót arról, hogy mennyire borzalmas és komor és veszélyes is a börtön, és miden rettenet, és minden fél, és amúgy is, érezze a néző a törődés. (Amúgy meg nem értem, azt mondták, hogy a lányt nem lehetne a Grey-Sloanba szállítani – gondolom, mert olyan veszélyes –, de pár évaddal ezelőtt meg lazán odavittek egy halálraítéltet.) Szóval hiába akartak tanítani – ami azért félig-meddig sikerült is –, a végeredmény borzalmasan szájbarágós, hatásvadász, és, már ha mondhatok ilyet, fájdalmasan hollywoodi (és egy cseppet hiteltelen is, hála a huszonkét éves színésznő által alakított ügyvédnek).

És hogy miért volt az a néző szívatásának magasiskolája? Hát azért, mert a sorozat a téli szünet előtt cliffhangerrel búcsúzott, amit most közel nem oldott fel, hanem csak húzta a rajongók agyát. Ugyanis az utolsó jelenetet leszámítva Alex még csak szóba sem került. Sőt, a három doktornőn kívül más állandó szereplő benne sem volt az epizódban.

Szóval… ha kicsit visszavettek volna a hatásvadászatból, és nem rögtön a téli szünet után tették volna be ezt a részt, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen egész jó volt ez. Azonban nem ez történt, úgyhogy maradjunk annyiban: közepes, leülhet.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.