Nem csak a Xenomorphokért vagyok oda, hanem a Predátorokért is, így tűkön ülve vártam a folytatást – meg persze egy kicsit félve is, hiszen az Alien vs. Predator (1 és 2) filmek nem arattak valami nagy sikert –, de szerencsére Antal Nimród nem hagyott cserben, és megkaptam tőle azt a borzongást, amire vágytam.
Royce (Adrian Brody) valaha az amerikai hadseregben szolgált, ám manapság már zsoldosként keresi a kenyeret, vagyis kereste, ugyanis őt és még hét másik embert idegenek raboltak el, és ismeretlen helyre hurcolták. Mindannyiukban van valami közös: válogatott harcosok ők, akik ismerik a gyilkolást, nem csak láttak már erőszakot, hanem bőven ki is vették belőle a részüket. Van itt orvos, aki elvesztette hitelét, mesterlövész, halálraítélt gyilkos, légi kommandós, bérgyilkos, drogkartell behajtója, és kivégzőosztag feje is. Azonban az idegenek lassan és válogatott módszerekkel ölik meg a kényszerből összeverbuvált csapatot. Royce azonban rábukkan az idegenek titkára, és a hely mivoltára is, miközben találkozik Nolanddel (Lawrence Fishburne), aki már évek óta veri vissza a predátorok támadását.
A vadászat azonban már megkezdődött, csak az nem tiszta, hogy ki a préda!
Egy biztos, nem egy Oscar-díjas alkotásról van szó, ahol megismerjük az idegenek lelkivilágát, hanem egy ízig-vérig akcióthrillerről, ahol a nézőnek még a vér is megfagy az ereiben – és én pontosan ezt az élményt vártam el a Ragadozóktól. Nimród remekül felhasználja az emberiség ismeretlentől való félelmét, így nem csak a szereplőket tartja tudatlanságban, hanem a nézőket is, és ahogy Royce és a többiek rájönnek az igazságra, úgy jön rá maga a néző is.
Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a főszereplők nem az emberiség elitjéhez tartoznak, sőt, egy valamiben jók, és az a pusztítás, pont ezen oknál fogva kerültek kiválasztásra, ám ahogy halad előre a történet, hajlamosak a nézők elfeledni ezt, és egy remek csavarral a karakterek emlékeztetnek rá, hogy mik is ők. Előfordult olyan pillanat – nem is egy –, ahol inkább a predátoroknak szurkoltam, és nem az embereknek. A karakterek skiccszerűek, és nem igazán rendelkeznek bonyolult jellemmel (ez alól talán csak Noland az igazi kivétel), de pont ez a lényeg, hiszen ők csak eszközök a ragadozóknak, és ahogy nekik, úgy nekünk is kicsit úgy kell rájuk tekinteni.
A sötét és erdős helyszín remek választás volt, mert így a félelem még inkább fokozódhatott, pláne meg ezzel a húzással kicsit felrémlik az első Ragadozó film, ahol Schwarzi dagonyázott a sárban. Mind a film hangulata, mind a stáb tökéletes önmérséklete – az az, nem akart egy nagy és epikus harcot létrehozni az emberek és idegenek között, csupán néhány egyénről beszélünk – megmutatta, hogy úgy is lehet méltó folytatást csinálni, hogy az alkotó csupán a háttérvilágot emeli át, minden mást újratervez.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
