Cosplay Portré: Gabryel Mantis

Név: Szoóh Gabriella

Becenév: Gabryel Mantis

Link: https://www.facebook.com/mantis.cosplay/

Csillagjegy: Rák/nyúl

Kedvenc film/sorozat:  Interjú a vámpírral, 2001 Űrodüsszeia, Watchmen, Star Trek, Doctor Who, Supernatural

Kedvenc zenei stílus/előadó: HIM, Poets of the Fall, pop, rock, musicalek

Kedvenc videójáték: DOOM (csakis a legelső!)… de egyébként nem nagyon játszok.

Kedvenc csoki: Mentás, puffasztott rizses, likőrös

Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?

2006 nyár elején találkoztam először más animésekkel a Nyíregyházi Anime Meet (NyAmee) egyik találkozóján, és épp fényképeket mutogattak a legutolsó rendezvényről, ahol többük be is öltözött. Nagyon megtetszett a dolog, előzőleg is már bele-belefutottam egypár képbe a neten még anno az internet (h)őskorában (a 20. század végnapjaiban), mikor hetente egy órát netezhettem… Ezért elhatároztam, ha sikerül egy ilyen rendezvényre eljutnom, akkor én is beöltözök. 2006 őszén ez össze is jött életem első conja, irány egyből a cosplayverseny!… onnantól pedig egyenes út vezetett a kénköves pokolbaaaa akarom mondani, a cosplayezés világába.

Van olyan személyiség, aki inspirál téged, a cosplay világán belül és kívül?

Inkább a magam útját járom makacs módon, és megyek a saját fejem után. De az vitathatatlan, hogy hébe-hóba megihlet ez-az, egy kép, egy zene, egy előadás. Ha már tényleg választani kell inspiráló személyt, az talán Dolák-Saly Róbert lenne, humora és stílusparódiái nagyban hozzájárultak az eszement előadásaim elkészüléséhez.

A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?

A családom támogatni annyira nem támogatja, mind a mai napig, bár már hozzászoktak tíz év alatt, hogy nálam mindig készül valami, hogy mindig van egy következő rendezvény és verseny, amire éppen varrok valamit vagy próbákra járok. A barátaim annál inkább támogatnak, hisz legtöbbjük szintén cosplayes – ha tehetjük, együtt öltözünk be, versenyzünk.

Milyen anyagokkal szeretsz a leginkább dolgozni, van kedvenced?

Imádok műbőrt varrni, ha a varrógép is úgy akarja… esküszöm elmennék bőrdíszművesnek, olyan szép dolgokat lehet belőle csinálni! Hátulütője, hogy ha bármit elront rajta az ember, az nagyon meglátszik, akár egy mm-es félrevarrás is.

Általában hány jelmezt készítesz el egy év alatt?

Kezdetben ahány con volt, annyi jelmezt készítettem, tehát éves szinten 3-5. De ahogy nemcsak egyre több con lett, hanem más különböző rendezvények is megszaporodtak, így a szám is felugrott, jelenleg az évi tíz az átlag, ezt pár éve próbálom lejjebb tornázni változó sikerrel, és amelyik conon nem versenyzek, oda újra felveszem az előzőeket. Természetesen ezek között van a teljesen egyszerűtől a több hónapos munkát igénylő jelmezig szinte mindenféle-fajta-nemű. Nálam a ”mennyiség” előnyt élvez a ”minőséggel” szemben: minél többféle jellemű karakter bőrébe bújhatok bele, annál jobb. Szeretem a változatosságot, így nincs türelmem egy nagy részletes jelmezzel foglalkozni fél-egy éven keresztül. Ugyanakkor ez sem megy a minőség rovására, hisz egy egyszerű(nek tűnő) ruha is rejthet nagy kihívásokat – gondoljunk csak bele, ha nincs tele dísszel, minden szabási és varrási hiba látszik, nem beszélve a színek és minták pontosságáról!

Melyik jelmezed érzed a legközelebb magadhoz és miért?

Ahogy nincs konkrétan EGY kedvenc karakterem, úgy nem tudnék EGY konkrét jelmezt sem választani, jópár van, ami közel áll hozzám, a készítésébe fektetett erőfeszítések vagy a hordással kapcsolatos emlékek miatt. Különböző szempontok alapján megvan, hogy melyikek a jobban craftosak, melyikek a legkényelmesebbek, melyikben voltam a kiköpött karakter, melyikhez fűződik egy remek hangulatú előadás vagy rendezvény emléke… meg persze ott vannak azok is, amelyiket utáltam hordani, ami hülyén állt, amit látni se akarok többet és már évek óta kidobtam… XD

Van olyan karakter, akinek több jelmezét is szeretnéd elkészíteni, ki lenne az?

Több is akad. Általában azok, akik jellemét nagyon szeretem, és jól érzem magam a bőrükben. Emellett pedig több olyan ruhájuk is van, ami tetszik és meg szeretném csinálni. Két legnagyobb animés fandomom a Sailor Moon és a Prince of Tennis, és kitűztem célul, hogy a tíz lányt valamilyen formában fogom cosplayezni az előbbiből, míg az utóbbiból a kilenc fő iskolából egy-egy karaktert. Továbbá hogy a főbb fandomjaimból legalább egy cosplayem legyen.

Mi a véleményed a crossplayről, mi inspirál téged ebben?

Első ihletésem crossplayre az eredeti Sailor Moon musicalekből jött, ahol néha a férfi karaktereket is nők játszották. Továbbá nagy átlagban elmondhatom, hogy a kedvenc karaktereim java férfi, és mivel jobbára a kedvenc karaktereimet akarom cosplayezni, ezért az egyenlet adja magát. Alkatilag is szerintem inkább az alacsony, fiús karakterek illenek rám. És kényelmes. Legalábbis számomra kényelmesebb, mint nőt cosplayezni. Ami nem egy utolsó szempont.

Miként változtatott téged meg a cosplayezés?

Rugalmasabb, kitartóbb lettem, saját káromon tanultam meg pár nagy életigazságot és az önismerethez is hozzájárult a cosplayes ”szakma”. Egy összpontosított dologban élhetem ki a kreativitásomat, ami előzőleg pl. írásban, rajzolásban, éneklésben, színészkedésben, festésben, ékszerkészítésben, stb. nyilvánult meg, itt mind alá lett rendelve egy adott jelmez, adott előadás megvalósításának, és persze sok-sok új dolgot is kénytelen voltam megtanulni épp ezért, s ez a tanulási folyamat mind a mai napig tart.

Mik a jövőbeni terveid, van olyan álom cosplay, ami még várat magára?

Sosem volt EGY álom cosplayem, ruhám, karakterem, inkább minden fandomomból van 1-2 adott karakter, akinek naggggggyon szeretnék a bőrébe bújni. Ez hol összejön, hol nem, néha pedig a lehetetlent kijátszva kiskapukat alkalmazok, pl. genderbend verziót csinálok vagy keresek egy hivatalos fiatal változatot róla, ha a karaktert eredeti formájában képtelen lennék megcsinálni, mondjuk fizikai összeférhetetlenség miatt (avagy nem vagyok 100 kiló tömör izom és társai).
Ugyanez vonatkozik az előadásokra, vannak ötletek, amiket nagggggyon meg szeretnék csinálni, ilyenkor a karakterválasztás is alárendelődhet a célnak. Ez tényleg csakis attól függ, hogy mennyi energiát vagyok hajlandó belefektetni egy-egy terv megvalósításába, mennyire szeretném színpadra vinni a dolgot.

Versenyzés vagy szereplés előtt van lámpalázad?

Kezdetben, talán 4-5 évig volt, minden fellépés előtt a rosszullét kerülgetett a színfalak mögötti sorban álláskor. Aztán ez egyszer csak eltűnt. Azt hiszem, erre szokták nagy bölcsen azt mondani, hogy „a rutin meg az évek”? De vicces mód, néhanapján még mindig előjön, ha nem is a lámpaláz – mert szerepelni imádok – hanem inkább egyfajta idegesség. Főképp, ha egyedül csinálok előadást, akkor jobban bevállalom a rizikósabb dolgokat, mint csapatban – ha belebukok, csak a saját fejemre hozzak szégyent, ne az egész csapat égjen miattam. Éneklés, botozás, legyezőzés, stb. ahol élőben kell mindent csinálni, nem lehet előre felvenni, és a látvány miatt vannak olyan elemek, amiket sajnos el lehet rontani minden gyakorlás ellenére is, plusz a szükségszerű improvizálás, ami csapatban esetleg zavarhatná a többieket… ezek miatt mind a mai napig elég gyomorgörcsös szoktam lenni fellépés előtt. Ez már inkább technikai rész, nem konkrét lámpaláz.

Zsűrizni vagy versenyezni nehezebb szerinted, mi a szépsége mindkét oldalnak?

Szerintem a kettő nem igazán összehasonlítható, bár az Asztal két oldala, de a céljuk más. Mindkettőnek vannak jó és rossz oldalai. A zsűri vállán nagyobb a felelősség, hogyan legyen fair, hogy ítélje meg adott időn belül a látott, hallott dolgok alapján ki melyik díjra érdemes, néha hónapok munkáját kell pár percben felmérni és kiértékelni. A versenyző pedig közszemlére teszi magát, munkájának gyümölcsét viselve, esetleg a többhavi gyakorlás eredményét mutatja be, s a legjobbakban reménykedik a végkifejletet illetően.

Van javaslatod, tanácsod a kezdő cosplayesek számára?

Ez inkább általános tanács: Ne hasonlítsák magukat másokhoz – persze úgyis fogják… de egy kezdő semmiképp se egy tapasztalt, veterán mellé álljon oda, és szörnyülködjön azon, hogy mennyire rossz lett az első jelmeze az öreg rókához képest, inkább azt nézze, hova juthat még el, hova fejlődhet tovább. Legyenek realisták, ne akadjanak ki azon, ha nem nyernek legeslegelső alkalommal – tapasztalat, kemény munka, igényesség, tanulás és mindenekfelett egy jó ötlet az, amivel sokat el lehet érni! Ha mindenképp meg akarnak valakinek felelni, az csakis saját maguk legyen – mert általában önmagunk vagyunk a legszigorúbb kritikusok magunkkal szemben. Épp ezért ha végül sikerül olyat alkotni, ami valóban tetszik, akkor már mindenki más véleménye másodlagos legyen. (Persze a konstruktív(!) kritika mindig értékelendő dolog.)

 

Szerző

Catleen

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Korábbi cikkek

• Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
• Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
• Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
• IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!