Cuki, vicces, aranyos, megható, aztán… bumm. Na, erre nem számítottam.
Miközben Xavier szinte megszállottam keresi a módját, hogyan is úszhatná meg a Föld az aszteroida becsapódását, Evie lelkesen szervezi az izlandi útjukat, hogy láthassák az északi fényeket, ami mindkettejük listáján rajta van. Csakhogy beleköt a levesük a CyberMart tulaja, Cory Cassey, aki bejelenti, hogy bezáratja a cég seattle-i üzemét, a dolgozókat pedig áthelyezi máshová. És bár Evie mindössze a húszmérföldre lévő Tacomába kerülne, Hanket, Kareemát és Dreidrét teljesen más helyekre irányítják. Ezért Evie kitalálja – hogy együtt maradhasson a banda –, hogy barátaival együtt megkeresi azok megfelelőit a tacomai telepen, és meggyőzi őket, mondjanak fel, hogy Hankék megkaphassák az állásukat. Eközben Xavier kieszel egy módszert, amivel megmenthető lenne a Föld, csakhogy annak véghezviteléhez rengeteg pénzre lenne szüksége – így hát úgy dönt, megkörnyékezi Cory Caseyt, hátha a buggyant milliárdos segít neki. Mindez idő alatt Timothy szerkesztője úgy dönt, mégis lehozzák a srác Xavierről írt cikkét, csakhogy előtte csekkoltatni kell a teóriát egy asztrofizikussal – ami nem várt eredményt hoz.
Miután ismét teljes a béke és az összhang (legalábbis látszólag) Evie és Xavier közt, a dolgok kicsit kevesebb szálon futottak az epizódban, de ezzel nem is volt baj. A páros kapcsolata egy kicsit félre lett téve – leszámítva egy-két jelenetet, ezzel most nem nagyon törődtünk –, hanem helyette külön-külön néztük a két karakter problémáit.
Evie esetében a központi konfliktus az volt, hogy szét akarják szedni a bandát, ő pedig mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza. A lány ismét remek problémamegoldó képességről tett tanúbizonyságot, és bár módszereit nem igazán lehetne alkalmazni a való életben (gyakorlatilag az volt a terv, hogy kiderítik, mi Hankék „párjainak” a szenvedélye, és elérik, hogy teljes munkaidőben azt tudják csinálni), de attól még vicces volt nézni, ahogy próbálkoznak. A történetszál egyszerre volt humoros és megható, hiszen az az életszemlélet köszönt vissza belőle, amit a sorozat már az eleje óta reklámoz: ne félj és élvezd az életet.
Valamint ezzel a szállal azt is bemutatták, hogy mennyit fejlődött Evie a pilot óta: az a lány, aki alig mert megszólalni és akire senki sem figyelt, mostanra már képes volt maga mögé állítani a barátait és aktívan, produktívan cselekedni. Ő még mindig az a kedves, bohókás Evie, aki az elején megismertünk, azonban sokkal magabiztosabban és jobban érzi magát a bőrében, amit kifejezetten jó nézni.
Aztán ott volt Xavier, aki szintén fejlődött, olyan szempontból, hogy mostanra képes félretenni carpe diem életszemléletét, hogy a kvázi passzív élvhajhászat helyett inkább próbáljon tenni is valamit azért, hogy legyen jövője. Itt is vicces volt, ahogy próbálta becserkészni Cory Cassey-t, ám a sztori ebben az esetben is megható fordulatot vett, amikor kicsit belemásztunk Cory lelkébe, és ő is kapott egy adagot Xavier filozófiájából, miszerint mindennek adni kell egy esélyt.
A kezdetben szinte csak suttogó Timothy is rengeteget változott, sokkal magabiztosabb lett, ami nagyon jól áll neki (hála a színész játékának és a jelmeztervezőnek, a karakter kifejezetten szexi lett), amit nem is fél kihasználni. Tetszett, ahogy a cikkén dolgozott, ahogy megvoltak a maga kétségei, meg minden, viszont itt akkor is az volt a lényeg, hogy végre választ kaptunk Xavier elméletéle.
És akkor bocsánat, most kiabálni fogok: MI VOLT EZ?! Az epizód utolsó két-három percén teljesen ledöbbentem. Ez most nem azért mondom, mert hogy ez egy rossz dolog lenne, csak… wow. Az utolsó jelenetek olyanok voltak, mintha egy teljesen más sorozatot néznek, mivel behoztak egy olyan csavart, amire én, személy szerint, egyáltalán nem számítottam. És ez nagyon működött!
Úgyhogy a végére csak egy kérdésem maradt, mivel az ilyen cliffhangeres befejezés kész emberkínzás: hogyan fogom kibírni a jövő hétig?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
