Oldal kiválasztása

Majdnem oda lett a csiga…

Buster Moon (Matthew McConaughey) egyetlen esélye, hogy megmentse a csőd szélére sodródott színházát, hogy rendez egy énekversenyt, melynek sikere, és híre reményei szerint, újra bevonzza a közönséget. A jelenezők fel is sorakoznak, az igencsak jól csengő, százezer dollár jutalom reményében, mely a verseny megnyerésével jár. Azonban a felkészülést és a show bemutatását is tömérdek akadály hiúsítja meg, egy darabig.

Ahhoz képest, hogy az első előzetesek alapján egy lekicsinyített Zootropolisra számítottam, teljesen elfeledtette velem ezt az előítéletet a film atmoszférája. Igen, itt is egy városra való állat él együtt, anélkül, hogy megennék egymást, de valami mégis más. A karaktereink ugyanis annyira emberire sikerültek, annyira közvetlenek, jól kidolgozottak és háromdimenziósak, hogy elfelejtettem, hogy állatokat látok a vásznon, ez pedig bizony az Illumination Entertainmentre vall, akik apró kis gügyögő, sárga, szemüveges tic-tac lényeket is képesek értelemmel, céllal és emberi érzelmekkel megtölteni.

Főbb sztárpalántáink Rosita (Reese Witherspoon) a huszonöt gyermekes családanya és táncpartnere a feltehetően német Günter (Nick Kroll), Mike (Seth MacFarlane) a nagyszájú kisegér, döbbenetes hangszálakkal, Ash (Scarlett Johansson) a szerelmi gondokkal küszködő tarajos sün, Johnny (Taron Egerton) a nem éppen bűnmentes családból származó Gorilla és nem utolsó sorban Meena (Tory Kelly) a félénk elefántot, akinek gyémántból vannak a hangszálai. Szinte mindegyikük, egytől egyik őstehetségek éneklésben, de az igazi tehetséget végül egymásból hozzák ki. A végére a sok megpróbáltatás után igazi, összeszokott kis szerető csapattá formálódnak, ahol már nem a pénz a fő motiváló erő, hanem az éneklés. Egyik karakter sem skatulyázható be totálisan, mindegyiküknek van még egy plusz oldala, amiben jó. Rosita a kezdetleges nehézségek ellenére remekül táncol és barkácsol! Johnny bajnokian vezet kocsit, Ash remekül ír dalokat, Meena csodás tortákat süt. Egyik karakterre se lehet ráhúzni csak egy bőrt, ettől lesznek nagyon színesek és emberiek, olyanok, akik hibáznak, de ez is egy plusz színt ad az amúgy is erős jellemükhöz.

A rajzfilm szórakoztatja mind a kicsiket és nagyokat. Fő mondanivalója, miszerint: a félelem ne gátoljon meg semmiben, amit csinálni szeretsz, és ha egyszer padlót fogtál, onnan már csak felfelé van, nagyon motiváló, és azt hiszem igencsak korhű üzenetek, amiket szívesen hall az ember, mert szükségünk van az efféle megerősítésekre.

Végül pedig a dalok és úgy maga a show is rettentő szórakoztató, csodás számokat dolgoztak fel. Ami viszont szívfájdalmam, hogy sok az előzetesben hallott zene elmaradt, mint például az Aerosmith  – Dream On -ja, amit én nagyon szívesen végig hallgattam volna. Az pedig egy nagyon picike csalódás, hogy én a címből fakadóan sokkal több számot vártam volna, akár ide-oda betűzdelve, ha már egy zenés filmről beszélünk.

Öszegzev: Roppant szórakoztató, tanulságos és állati szerelőkhöz képest elképesztően emberi szereplőkkel operáló, bájos rajzfilm. Kicsiknek nagyoknak egyaránt ajánlom!

Ja, és nyugi, Ray a csiga megmenekül!

Szerző

Cathy Turner
Korábbi szerkesztő