Sokáig úgy voltam ezzel az MMO-val, hogyha lángokkal pörkölnek akkor sem fogok vele játszani, aztán megtört a jég, és mégiscsak leszedtem. A Tera sokadik látásra sem tökéletes, vannak hibái – ennek ellenére sokkal szórakoztatóbb, mint azt elsőre gondoltam.
De mindent kezdjünk csak a történet legelejéről, merthogy igen szép kis lore van felépítve a történet köré, aminek számos faj és frakció alkotja a velőjét: az általunk irányított hős egy különös szigeten kerül mindennek a közepébe, ahol különleges képességű gyermekek egy csoportját fenyegeti egy ősi, és eltűntnek vélt veszély. Bár a kezdeti trauma nagy, a hős felülkerekedik ezen, és rövid időn belül a Föderáció kimagasló alakja lesz, akire még az istenek is szemet vetnek – akárcsak a népek rosszakarói is, akiknek keze túlontúl is messzire ér el.
A történet lényegi cselekményét tekintve semmi újat nem mondtam a veterán szerepjátékosoknak. Voltaképpen az egész Tera olyan, mintha az Aion és a Blade&Soul bizonyos elemi keverednek benne: a több kaszt, a hasznos de drága craft az Aionra jellemző, míg a drámai történet, az aránylag könnyű fejlődés és a mobok túl gyors visszatérése a Blade&Soul sajátja. Mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy a Tera önmagában nézve is kiválóan megállja a helyét.
A fajok érdekesek (és/vagy cukik), a képességek jól felépítettek – bár azért vicces, hogy a warrior leginkább az Aion Assasinjához hasonló skillekkel rendelkezik -, külön öröm megint azt látni, hogy a sorcerernek is több elementál fölött lehet hatalmas. Fajok tekintetében az még az érdekes, hogy szinte mindenki lehet minden kasztnak a képviselője, ellenben az alapképességek fajtól függőek: példának okáért egy warrior Castanic sokkal gyorsabb többet képes kivédeni, mint mondjuk egy ember, ellenben az ember harcos alapvetően többet sebez.
Játékmenetet tekintve még a dungeonok is elég emberségesek, mind soloban, mind csapatban, de még mindig megtartom azt a rossz szokásomat, hogy letagadom azt, hogy magyar vagyok, mert a legtöbb esetben nem éppen a normális játékosokkal hoz össze a sors a saját országomból. A külföldiekkel néha folyik egy moderált párbeszéd, de
ahogy észrevettem a több fős dungeon küldetéseket kivéve senki nem szokott nagyobb hordákban rohangászni – sokkal inkább a solo műfajt erősítik.
Bár vannak hibái, ennek ellenére még egy jobb MMO a Tera: nem csak egy súlytalan fanservice gyár (amit a legtöbben gondolnak a kirívó ruhák miatt), hanem egy értelmes, ha úgy vesszük még némi mélységgel és tartalommal rendelkező játék.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
