A kisebb késés ellenére végre sikerült bepótolni végre a szezonvéget jelentő utolsó két részt és, és bevallom – nagyon hiányozni fog az Ash vs Evil Dead, egészen a harmadik évad kezdetéig. De most még nem szaladjunk ennyire előre, jöjjön a második évad lezárása a Home Again, valamint a Second Coming.
A nyolcadik részben sajnos azzal szembesültünk, hogy Ash sikeresen elintézte a Necronomicont – és ezzel együtt szegény Pablot is. Persze ezt a banda egyik tagja sem (még Ruby sem) nézheti tétlenül, de se ötletük se erejük nincs arra, hogy visszakozzák szegény fiút. Majd végül láncfűrészes főhősünk rágyújt egy vicces cigire, ami
hatására az az ötlete támad, hogy utazzanak vissza az időben, és tegyék meg nem történté azt, ami ide vezetett. Az ötlet bár bizarr, sikeres lesz, visszakerülnek a múltba, ott azonban Ash azzal kénytelen szembesülni, hogy mégsem ő volt az első, aki a könyvet kinyitotta.
„Senki sem menekülhet a sorsa elől Ash.”
Azt érdekes módon pont egy démon mondja Ash-nek, akinek éppen egy lezárt pincében kell hadakoznia vele, miközben a házban Kelly, a jelenlegi és a régi Ruby vívját a csatát – a szőke parókás nő ugyanis nem nagyon hajlandó hinni nekik. Asht közbe Baal is megpróbálja eltenni láb alól, különféle elhunyt jó barátok vagy
éppen családtagok képében, de persze őrajta már nem fog Baal illúziója – és sikerül is leverni a rosszat. A világ és Pablo megmenekül, Ash pedig ünnepelt hős lesz a városában. Ez szinte már túl tökéletesen is hangzik, és persze az utolsó pár képkocka meg is győz minket arról, hogy itt még koránt sem ért véget a történet.
Komolyan hiányozni fog ez a sorozat: egyrészt mindig hozott magával egy kellemes kis nosztalgiát a régi filmek miatt, másrészről azért sem kellett csalódnom benne, mert ellaposodott volna, vagy valami oltári nagy bakit követtek volna el benne – bár emiatt az időutazós dolog miatt felhúztam egy kicsit a szemöldököm. A történet
mindig jókor rukkolt elő egy jó csavarral, ami normálisan beleillett az univerzumba, és fokozatosan segített kialakítani a teljes képet.
Ami miatt talán a második évad jobban sikerült, mint az első azt az ellenfélnek köszönheti – két részről is. Egyrészt természetesen ott volt a kötelező rosszarcú Baal, aki talán az egyik legtaktikusabb főgonosz a sorozatok világában, de persze a sorsát nem kerülhette el. Másrészről meg ott vannak az emberi ellenfelek (a sheriff, a
városiak), akik szintén komoly akadályokat gördítettek Ash-ék elé – köszönet az emberi idiotizmusnak és befolyásolhatóságnak.
Bár a harmadik évad nyitányának még nincs egyenlőre konkrét időpontja azt valamennyire lehet sejteni, hogy az őszi blokkban fog megjelenni, valószínüleg a Halloween-i
hangulat erősítésének céljából. Én minden esetre nagyon várom, és remélem sok horrorfannak is hasonlóan remek szórakozást nyújtott ez a sorozat.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback