Oldal kiválasztása

Amikor az ember lánya már azt hinné, hogy teljesen elment a filmvilág agya, akkor bejön egy olyan film az éterbe, mint a 2009-ben napvilágot látott A Horda, ami egyszerre volt valami eszméletlen érdekes, egyben kidobni való elmekattanás – de még talán abból is a jobb, nézhetőbb fajta.

Annyit érdemes elöljáratban tudni erről a filmről, hogy a franciák engedték ki a kezeik közül, és indították útjára ezt a nagyon pörgős, de sajnos emiatt túl is sűlt darabot. Egy gyilkossággal indít a film, ahol megölnek egy rendőrt, majd a temetésén összegyűlt haverok eldöntik, hogy megölik azokat, akik ezt tették velük. A csapatban ott van a megölt férfi korábbi szeretője Aurore (Claude Pérron) is, és minden készen is áll már a bandamészárlásra, ám ez több ok miatt is kudarcba fullad: egyrészről a Markudi testvéreket nem olyan könnyű elkapni, másrészről meg rohadt gyors és rohadt erős élőhalottak lepik el mind a környéket, mind a film helyszínéül szolgáló rozoga betonpanelt is.
Az eléggé gyorsan megtizedelt túlélőknek nincs más választásuk, mint összefogni, ha élve akarnak kijutni a pokol házából – de a közöttük lévő ellentéteket talán nehezebb lesz legyőzni, mint az éhes élőhalottakat.

Nos, miért is tartom egyrészről jónak A Hordát? Az alapfelállás remek: egy eleve pocsék szituációt nehezítenek le szinte embertelen nehézre, és ebből persze lehet sejteni, hogy a film nem fog boldog véget érni. Másrészről az élőhalottak is jók: igaz, még mindig feláll a szőr a hátamon a gyors rambo zombiktól, de itt ez valahogy nem lett annyira erőltetve, mint a hasonló élőhalotakkal rendelkező filmeknél (Holtak Napja remake). Amit még feltudok hopzni pozitívumnak, az a helyszínt jelentő ház: egy szükős, sötét és nem jól karbantartott
épületről beszélünk, aminél az a csoda, hogy még nem omlott le. Pazar választás volt a filmhez.

De sajnos mindezt a jót eléggé hazavágják a kiállhatatlan karakterek: a zsaruk töketlenek és logikátlanok, a bandatagok a vezetőt Adewalet (Eriq Ebouaney) leszámítva nem egy elmeóriások, de akitől a legjobban falat kapartam, az maga az önjelölt főhősnő volt. Eleve házasságtörő voltja miatt sem volt teljesen szimpatikus, valóságos drámakirálynő aki kapott egy keménycsaj álcát, és a filmnek még volt pofája azt elsütni vele kapcsolatban, hogy őt különösen féltetünk kell, mert hogy ő állapotos. Kérem szépen, én Loriért sem aggódtam a Walking Deadbe – ezért a nőért meg pláne nem fogok. Akit még érdemes megemlíteni az a félörült papus, akinek militáris dolgaiban és úgy a zombikhoz
való hozzáállásában kicsit magamra ismertem.

A film menete jól van megkomponálva (baj-dráma-akció-baj-dráma-akció), és hála az égnek ahol kell ott lassú, ahol kell pörgős, és ha nem lennének néha borzalmas kommentek a szereplők részéről – akkor még élvezhető is lenne a Horda játékidejének a nagy része.

Sajnos egyre több az olyan film, amikor maga az ötlet és a szellem remekül találkozik, de az emberi tényezőkön akkorát bukik, mint gördeszkás a korláton. Sajnálom, hogy A Horda is megrekedt egy közepes szinten, mert amúgy lehetett volna belőle egy izgalmas, ténylegesen tartalommal rendelkező zombis film, de a „foglalkozásuk” ellenére totál inkompetens karakterek szinte teljesen hazavágják az élményt.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.