Név: Tóth Barbara
Nick: Sasu
Link: www.facebook.com/Sasuchilistar
Csillagjegy: nyilas
Szülőváros: Budapest
Foglalkozás: eladó, nem hivatalos szórakoztató központ
Kedvenc film/sorozat: annyi féle-fajta filmet szeretek, felsorolni napokig tartana szerintem, szuperhős filmeket falom, illetve minden olyan, amiben nagyon béna és rettentő fájdalmas poénok vannak… ezeket csak úgy hívom „ergya filmek”
Kedvenc zenei stílus/előadó: classic rock, alternatív, élek- halok a Poets of the Fall dalokért
Kedvenc videójáték: Assassin’s Creed, Sonic összes
Háziállat, kiskedvenc: két vadorzó szoba cirkáló kutya (Panka és Candy), egy főgonosz macs (Chester avagy Mr. Gonosz) és a KISkedvencnek nem mondható szélsebes paripám (Piritós)
Hogy találkoztál először a cosplayjel, és mi volt az a pillanat, ami miatt csatlakoztál ehhez a közösséghez?
Mintha csak ma lett volna, pedig tíz kerek éve történt, mikor először vetődtem el anime találkozóra/ conra és szembe találkoztam a cosplay fogalmával. 2D-s karakterek 3D-ben. Wow! A cosplay az, amikor tényleg az lehet az ember, aki lenni szeretne. Régóta érdekel /érdekelt a színészet is, és a cosplay gyakorlatilag valamilyen szinten ezt is magába foglalja, hiszen nem elég csak felöltözni az adott karakter ruhájába – olyankor átalakul egy kicsit a személyünk –, hanem el is kell játszani azt, akinek öltöztünk. Egy szóval ez a hobby szerelem volt első látásra. Aztán szépen lassan megette az szabadidőmet és az életem részévé vált, illetve a barátaim nagy részét szintén a cosplay világon keresztül találtam meg.
Van olyan személyiség, aki inspirál téged, a cosplay világán belül és kívül?
Több felől, sok mindenki inspirál, de kiemelni nem feltétlen tudok senkit. Sok hazai és külföldi cosplayes munkáját követem nyomon, és nézek fel rájuk, mindazért, amit letettek az asztalra munkásságukkal.
Mi volt az első cosplayed?
Az első olyan cosplayem, amit tényleg annak is lehet nevezni, az Itachi volt a Narutóból. Emlékszem, még édesanyám segített benne, mert akkoriban a varrógépet még csak látásból ismertem és kétségbe esve futottam segítségért, hogy összehozzak valahogy egy sufni tuning Akatsuki köpenyt. A mai napig megvan, és nem volt szívem megválni tőle. Az első cosplay az ereklye, még ha rongyos és béna is!
A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik?
Eleinte természetesen ellenezte a család, mert butaság, sok pénzt költök rá, hülyét csinálok magamból és különben is hogy nézek már ki? Aztán ahogy telt az idő, én is fejlődtem mindenféle cosplayes alkotás terén, mind varrás, mind az egyéb anyagokkal való craftolás. Kezdtek elfogadhatóan kinéző jelmezeim lenni és a család is szépen lassan belátta, hogy ez nem akkora butaság mint azt először gondolták, meg különben is legalább kreatívkodok, kiélem magam. De a „hogy nézel már ki?” mondat a mai napig elhangzik minden ruhapróbánál, vagy con reggelein a készülődés közben. A barátaim pedig teljes mértékben tisztában vannak vele, hogy bolond vagyok és kérdések nélkül támogatnak. 🙂
Mi az első dolog, amit csinálsz egy jelmez készítése során?
Pánikolok! Na, jó, nem teljesen. Először referenciát gyűjtök a karakterről. Feltúrok minden fellelhető képet az internet sötét sarkaiból. De mindeközben már nyakamba is veszem a várost és megfelelő alapanyagok után eredek, vagy csak feltúrom a közvetlen környezetem, szeretek újrahasznosítani gyakorlatilag bármit, amit találok.
Általában hány jelmezt készítesz el egy év alatt?
Ez teljesen változó. Szabadidő és kedv függő, általában a szabad napjaim száma határozza ezt meg. Báááááár…vannak olyan helyzetek, hogy találok egy karakter, aki nagyon megtetszik, akkor időt nem kímélve nekiesek a ruha legyártásának, mert nem bírok sokáig nyugton maradni, ha rápörgök dolgokra. Összességében egy év alatt 3-4 cosplay készül a kis műhelyemben.
Mi alapján választod ki az adott megformálandó karakter, a ruha vagy páncél illetve kiegészítőt nézed, vagy a személyiséget?
Nekem szívügyem az, hogy személyiségben passzoljon hozzám valamennyire a karakter, más különben nem érzem jól magam a bőrében. Természetesen nem elhanyagolható az öltözéke sem, hiszen az lesz a meghatározó. Csak hasonló személyiséggel nehezen adom el, hogy XY karakter vagyok, ha külsőleg nem hasonlít ugye bár. Bár, kivétel erősíti a szabályt alapon, megesett már szerelem első látásra cosplay is. Kiegészítőket viszont nem feltétlen figyelem a karakterválasztásnál, azokra mindig akkor döbbenek rá, mikor már elhatároztam hogy: „OK, megcsinálom ezt a ruhát, bevállalom… és ajjajj ezzel megszenvedek”- ekkor tűnnek fel az apró részletek, vagy a kiegészítők valódi kinézetei, amire nem fektettem az elején túl nagy hangsúlyt.
Ha változtathatnál egy dolgon a cosplay világában, mi lenne az?
Sajnos a cosplayes közösségben nagyon sok az ellentét, ármány és dráma, néha teljesen olyan, mint egy rosszul megírt szappanopera, ezeken mindenképp változtatnék, ha tudnék valahogy. Ez egy móka, egy játék, egy hobbi (tudom, tudom, sokan profitálnak a cosplayezésből, de kis százalékok ők a teljes nagy cosplayes világban) és azért csinálja, aki csinálja, mert szereti és nem azért, hogy másoknak megfeleljen. A PLAY szócska nem véletlen a cosPLAY kifejezésben!
Melyik cosplayt volt a legnehezebb elkészíteni, miben volt más a többitől?
Minden ruhában akadnak nehezebb fejtörők, vagy totális kétségbeesések. Szeretem az aprólékos szöszmötölős, agyon díszített cuccokat, és általában ezeknél az apró részleteknél sejlik fel bennem a gondolat, hogy: „komolyan gondoltam én ezt?” Így példának szinte bármelyik ruhámat be tudom ide tenni, amelyikben megfelelő anyag híján saját magamnak kellett megfesteni, vagy bemintázni bármilyen módszerrel az adott textíliát milliméterről milliméterre. És ilyenből akad bőven (Ezio, Jacob, StarLord, Buckingham, Joker…)
Ha vacsorázhatnál egy szereplővel, legyen az animéből vagy filmből, ki lenne az?
Lokival nagyon szívesen elmennék egy fancy vacsira, de akár szerepen kívül Tom Hiddlestont sem zavarnám el azt hiszem 😀
Mi a legkedvesebb emléked a cosplayjel kapcsolatban?
A legjobb pillanatok számomra, mikor az utca embere, a civil járó-kelő esetleg felismeri azt a karakter, akinek épp a bőrébe bújtam. Ez felér egy vállveregetéssel, mert sikerült akkor úgy összehozni a cosplayt, ahogyan annak lennie kell. Na, persze ez nem egy mindennapos jelenség, mert ám én sem Jack Sparrow-ként járok dolgozni (egyszer bejátszom ígérem!), vagy assassin ruhában leugrok az éjjel-nappaliba három zsömléért, hanem mondjuk mikor igyekszem valamilyen rendezvényre és otthon már magamra kaptam a cuccom nagy részét és úgy sasszézok a városban.
Mi a véleményed a crossplayről, mi inspirál téged ebben?
Nos, én saját magamat nem tartom egy nőies megjelenésű alkatnak így nehezen tudnék jól előadni bármilyen női karaktert… így 99%-ban csak crossplayeim vannak. De szerintem sokan akadnak, akik hasonlóan érreznek, vagy akár fordított felállásban is. Meg igazából sokkal több így a kihívás, teljes átalakulást kíván a jelmez. Láttam már pár olyan cosplayest akiről elsőre nem biztos, hogy olyan neműnek állapítottam meg, mint ami valójában, az pedig profi munka, ha ilyen szinten át tudott alakulni.
Nem utolsó sorban a kedvenc karaktereim amúgy mind férfiak, így belőlük válogatva cosplay célpontot nem sok egyéb opcióm van, mint a crossplay.
Mennyi időt szánsz egy jelmez elkészítésére, a részletek kihangsúlyozására? Volt már olyan, amit inkább félbehagytál?
Igyekszem 1-2 hónap alatt ledarálni egy jelmezt mindenféle részletességgel együtt. Van, hogy egyszerre több darabot is készítek egy időben, mert türelmetlen vagyok, és minél előbb szeretném egyben látni az adott ruhát. Ez sokszor átdolgozott estéket/éjjeleket jelent, amiket másnap reggel hulla fáradtan mindig megbánok, de a kész cosplay, mikor előttem van, akkor úgy érzem minden perc megérte. A maximalizmus és az őrület között keskeny a határ. Félbe nem hagyok semmit!
Mik a jövőbeni terveid, van olyan álom cosplay, ami még várat magára?
Álom cosplayem bevallom hősiesen, nincsen. A tervek pedig általában spontán születnek, vagy ha akad egy olyan karakter, aki nagyon megtetszik, akire azt mondom, hogy minden háttérbe szorul, most Ő következik! – azt nem hagyom félbe, befejezem bármi áron.
Zsűrizni vagy versenyezni nehezebb szerinted, mi a szépsége mindkét oldalnak?
Egyértelműen zsűrizni sokkal nehezebb, bár ugyan úgy kihívás, mint a versenyzés. A versenyzőnek az a dolga, hogy „szép” legyen, a zsűrinek meg az, hogy ezt a „szépet” meglássa. Kb így tudnám ezt röviden leírni. Személy szerint én szeretek versenyezni, bár az utóbbi időben a versenyszínpadon töltött perceim száma rohamosan csökkent. Az a pár perc míg „bemutatod magad” az előadás, a közönség figyeli minden lépésed, és netán ha tetszett nekik, amit láttak, akkor a tapsvihar, amit kapsz – adrenalin bomba és felüdülés a zsűri pásztázó szemei után. Mert hát a zsűri az lát mindent és rákérdez mindenre, mikor eléjük vonulsz, hogy checkolják a cosplayed. És most a zsűri oldaláról mondom, fárasztó dolog, de izgalmas sok-sok versenyzőt értékelni és pontozni és még nehezebb dolog sok tehetség közül a legjobbat kiválasztani!
Van javaslatod, tanácsod a kezdő cosplayesek számára?
Lehetetlen nem létezik, csak a képzelőerő hiánya! Legyetek kreatívak és merjetek álmodni 😉
A cosplayen kívül van még valamilyen hobbid?
Ha nem a varrógép/festékek/ fúrógép felett görnyedek, akkor lóhátra pattanok és elfeledve minden gondom-bajom száguldok a széllel.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
