Az évadzáró epizódok kapcsán azt mondtam, hogy az őket követő karácsonyi Dokis rész viccesnek ígérkezik, és hát nem is lőhettem volna ennél jobban mellé. Egy izgalmas, az elején valóban komikusnak ható kaland egy olyan gyönyörűen megírt, szívfacsaró és zsebkendőpusztító sztorivá nőtte ki magát, hogy a végén majdnemhogy megköszöntem Steven Moffatnak, hogy megríkatott – természetesen csak azután, hogy mindenféle istenségnek elpanaszoltam bánatomat.
A Doktor (Peter Capaldi) karácsony napján egy idegen bolygóra érkezik, ahol egy félreértésnek köszönhetően rögtön el is ragadják. A helyi uralkodónak, Hydroflax királynak (Greg Davies) ugyanis sürgősen orvosra van szüksége, mivel haldoklik, és felesége, River Song (Alex Kingston) sebészt hívatott. A bajt az okozza, hogy Hydroflax agyában az univerzum legértékesebb gyémántja, a Halassi Androvar van elrejtve, ami szép lassan megöli a királyt. Azonban hamar kiderül, hogy az operációval River nem Hydroflaxet, hanem a gyémántot akarja megmenteni, hogy aztán eladja az ékkövet. Azzal viszont senki nem számolt, hogy az uralkodó rájön a turpisságra, és, cyborg lévén, saját maga választja szét a testét és a fejét. Kihasználva a szituációt, a Doki ellopja Hydroflax fejét, a test pedig elkezd a fej után menni. A cél, hogy a két időutazó élve elmeneküljön a bolygóról úgy, hogy a gyémánt megmaradjon, lehetőleg Hydroflax nélkül.
A fő cselekményszál így leírva talán túl bugyutának vagy morbidnak hat, de szerintem pont ettől lett jó. A sci-fibe általában nagyon sok minden belefér történet szempontjából, és ezt a lehetőséget a Ki vagy Doki most is remekül kihasználta – és most őszintén, nem sokan tudnak egy fej nélküli cyborgot úgy megírni, hogy az egyszerre legyen ijesztő és nevetséges. Ha már szóba kerültek a mellékszereplők, azt lehet róluk mondani, hogy igazi sablonkarakterek. Leginkább comic reliefként szolgálnak vagy kizárólag a sztori előrehaladását segítik elő, ám ez esetben ez a megoldás szerintem egyáltalán nem zavaró, mivel nem rajtuk volt a hangsúly, ám még így is szórakoztatóak voltak.
Itt térnék rá az epizód valódi témájára, mégpedig River és a Doki kapcsolatára. River Song legutoljára a hetedik évad fináléjában tűnt fel, ami után nem lehettünk biztosak abban, hogy viszontláthatjuk őt. Az írók szerencsére rácáfoltak erre a sejtésre, és nagyon jól tették, ugyanis remek a kémia a Tizenkettes és az archeológus között. A rész második felében kezd el igazán kibontakozni kettejük sztorija, aminek az első perctől kezdve súlyos érzelmi töltete van. A Doki és River akárhányszor találkozik, valamilyen szinten újra és újra meg kell ismerniük egymást, ez a The Husbands Of River Songra hatványozottan érvényes volt. Az alkotók zseniálisan építették fel kapcsolatukat az első mondattól az utolsóig, de emelem kalapom Alex Kingston és Peter Capaldi előtt is, akik fantasztikusat alakítottak. A legutolsó jelenet pedig a történet abszolút csúcspontja, mind a történet, mind a színészi teljesítmény szempontjából. Korábban többször is volt utalás erre a pillanatra, és a Dokival együtt reménykedtünk abban, hogy minél később fog eljönni – ám amikor megtörtént, minden egyes másodperce varázslatos volt, még úgy is, hogy a könnyeinket törölgethettük.
A The Husbands Of River Song óta majdnem kerek egy év telt el úgy, hogy közben nem kaptunk új epizódot. Idén karácsonykor azonban véget ér a várakozás, ugyanis visszatér a Doktor – a trailer ismét egy fura, ám izgalmasnak tűnő kalanddal és egy új útitárssal kecsegtet. Kíváncsian várjuk!
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
Trackback/Pingback