A BBC Sherlock háza táján ritkán kapunk mi rajongók valamit, de amikor igen, akkor úgy gondolom panaszra kevés okunk van. Az évadok közötti hosszú várakozást az idei év legelső napján egy speciális epizóddal igyekezte enyhíteni a Moffat-Gatiss alkotópáros, melynek címe The Abominable Bride. Egy rész erejéig kiszakadunk a modern Angliából, és egyenesen a tizenkilencedik század Londonjában találjuk magunkat – sokak szerint ez felesleges húzás volt az írók részéről, szerintem viszont meglehetősen érdekfeszítő másfél órának lehetünk szem- és fültanúi.
1895-ben járunk, mikor is Lestrade felügyelő (Rupert Graves) egy felettébb különös ügyben kéri Sherlock Holmes (Benedict Cumberbatch) és társa, Dr. John Watson (Martin Freeman) segítségét. Egy Emelia Ricoletti (Natasha O’Keeffe) névre hallgató hölgy menyasszonyi ruhában lőtt gyanútlan járókelőkre egy erkélyről, majd azt követően a saját életével is végzett. Nem sokkal később azonban egy másik történés kapcsán is felmerül az asszony neve, amikor a Carmichael házaspárt gyötri Emelia, aki végül meggyilkolja a férjet, Sir Eustace-t (Tim McInnerny). Holmes, kíváncsiságától vezérelve beleveti magát az ügyben, amiben Watson alkalmankénti hitetlenkedése ellenére is segít. Vajon túlélhette-e Emelia Ricoletti a halálos lövést, és ha igen, akkor miképpen? Ha viszont nem ő a tettes, akkor mégis ki tartja rettegésben Londont egy halott nő személyazonossága mögé bújva?
A BBC Sherlock annak idején pont azért tetszett meg annyira, mert képes volt egy olyan ikonikus karaktert, mint Holmes úgy modern köntösbe bújtatni, hogy az alapok sértetlenül maradtak, azonban mégis kaptunk valami újszerűt és érdekeset. Ezek után én abszolút megértem, hogy páran kiakadtak, amikor kiderült, hogy a huszonegyedik század Sherlockja visszamegy az időben. Egy Moffat alkotás viszont nem lenne teljes valami csavar vagy egyéb furfang nélkül, ezt természetesen a The Abominable Bride-ban is megkaptuk. Habár úgy vélem, aki látni akarta az epizódot, már rég megtette, ennek ellenére majdnem egy év távlatából sem szeretném lelőni a fő poént. A lényeg, hogy amilyen módon keretbe foglalták a sztorit, az egyszerűen zseniális és megismételhetetlen – minden tiszteletem az alkotóké! Egyetlen egy momentummal kapcsolatban támadtak vegyes érzéseim, ami egy Holmes-Moriarty jelenet volt. Akkor és ott rendkívül kizökkentő volt az írók által eszközölt megoldás, ám a végkifejlet ismeretében már teljesen más értelmet nyer az imént említett pillanat.
Végül essen pár szó a karakterizációról és a régi-új univerzumról, amibe hőseink belecsöppentek. A jellemábrázolás szerencsére nem sínylette meg a Viktoriánus korba való visszahelyezést, minden szereplő hozta a szokásos formáját. A jelmezek pazarok és korhűek, a karakterek beszédstílusa is szintén teljes mértékben az érára jellemző. Továbbá tetszett az is, ahogyan Gatissék beleszőtték a szüfrazsett mozgalmat, az pedig még inkább, hogy ez által Mary Watson (Amanda Abbington) és Molly Hooper (Louise Brealey) ugyanolyan fontos részévé váltak a történetnek, mint Holmes és Watson.
Ugyan most már csak kevesebb, mint egy hónapot kell várnunk a negyedik évad megjelenéséig, a The Abominable Bride azonban még most is ad okot arra, hogy beszéljünk róla. Kreatív, szórakoztató, izgalmas, elgondolkodtató, furfangos és pont eléggé szomorú is – egyszóval olyan, mint amilyen egy Sherlock résznek lennie kell.
Szerző
-
Szerkesztő
Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.
