Oldal kiválasztása

A Wachowski testvérek legújabb, Netflixes sorozatára teljesen véletlenül bukkantam rá még tavaly télen, valószínűleg valami elfecsérelt vizsgára tanuló délután közben. Gondoltam a visszaemlékezéshez némi ihletet merítek a sorozat zenei felhozatalából, de nagyjából a harmadik „következőszámraugrás” után konstatálnom kellett, hogy ez ebben az esetben bizony nem lesz épp a leginspirálóbb aláfestő muzsika. A sorozatban hallható számok valami elképesztő ízléstelenséggel vannak összeválogatva, de azt hiszem kissé elkalandoztam az eredeti tárgytól, épp egy elpazarolt délutánnál tartottam, na igen…

A történetbe egészen in medias res csöppenünk, egy ijesztő, zaklatott szőkeség épp öngyilkosságra készül, de előtte még úgy dönt, számunkra egyelőre érthetetlen és ismeretlen okoknál fogva, hogy összekapcsolja magát nyolc, a világ legkülönbözőbb pontján élő emberrel, ezáltal telepatikus kapcsot létrehozva köztük, melyről azonban ők egyelőre nem igazán tudnak. Ezután még fájdalmas búcsút vesz egy férfitól és megjelenik a vélhetőleg gonosz Mr. Wishpers (Terrence Mann) is. A karakterek a történet folytatásában kezdik el felfedezni a köztük lévő, különös kapcsolatot, mely által különböző képességeik különböző pillanatokban segíthetik egymást. A tizenkét rész alatt kibontakozik a nyolc szereplő alakulgató viszonya az őket összekötő, őket magába foglaló klaszter által.

A készítők nem fukarkodtak a sokszínűség minél nagyobb kavalkádjának felvonultatásával, nyolc főszereplőnk között csak hogy példákat említsek találunk transzneműt, homoszexuális férfit, afrikai szegénysorban tengődő buszsofőr fiút és japán, szabályok és szigorú keretek közt luxusban élő nőt is, de rossz családi hátterű német hobbitolvajt és indiai menyasszonyt is. Akármilyen viszonylatból vizsgáljuk a karaktereket, nemigen találunk hasonlóságot. A történet előrehaladtával azonban ezekre is fény derül, ahogy részt vesznek egymás életében, érzéseiben, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Számomra ez a különleges erő már az első pillanattól roppant izgalmas kérdéseket feszegetett és egy igazán érdekes jelenségre segít rátekinteni, ami egyébként is sokat foglalkoztat. Az empátia, a másikkal való minél teljesebb egybeolvadás jelenik itt meg, úgy, hogy közben a szereplők nem veszítik el önmagukat, csak gazdagodnak a másik tulajdonságai, lelki világa által. Ez természetesen az én egyéni gyenge pontom, pszichológiai nézőpontom, de ettől eltekintve is van mit nézni a sorozatban.

Bár nem mindig szolgál egetrengető fordulatokkal, valahogy engem mégis magával ragadott, és izgatottan követtem a fel-felbukkanó történetszálakat, hiszen egyszerre minimum nyolc sorsot kell követnünk, amik néha összefonódnak, szétválnak, néha felülről tekintünk rá és teljesen globális képet kapunk a klaszter helyzetéről. Emiatt talán néha nehézkes is végignézni egy-egy részt, mert tény, ami tény, nem fog hozzánk az összes szereplő olyan közel kerülni, hogy a szimpatikusabbak hosszabb távolmaradását áthidalja a kevésbé szeretett karakterek szerencsétlenkedése.

Az egészet összekötő üldöztetés és a telepatikus képesség megismerése, egyre tudatosabb irányítása keretbe foglalja az egyébként néha egészen hétköznapi működéseket bemutató jeleneteket. Ez a sorozat nem akart fergeteges, váratlan történetet elénk rakni, és nem is érdemes ilyen elvárásokkal nézni, mégis szerethető. Egyszerűen nyolc kultúra, nyolc különböző ember világának bemutatása, akik egy véletlen folytán irgalmatlanul közel kerültek egymáshoz, pedig soha nem is találkoztak egymással és ezzel a helyzettel bizony meg kell küzdeniük. A sorozatot ajánlom mindenkinek, aki nem unja még a gonosz kísérletezős orvos és a szuperképességekkel rendelkező csúcscsapat ellentétét és kíváncsi olyan egyéniségekre, akiket első pillantásra sokan címkékkel és bélyegekkel aggatnánk tele, majd legyintve egyet sorsára hagynánk mélyrehatóbb vizsgálat és a megismerésre adott esély nélkül.

Szerző

Gwendir
Korábbi szerkesztő

“IF ANYONE ASKS WHERE I AM, I’VE LEFT THE COUNTRY.”