Folytatódjék hát Orlissa történelmi sorozatos utazása, ami ezúttal a késő tizennyolcadik századi Cornwallba visz minket.
Ross Poldark (Aidan Turner), egy előkelő cornwalli család sarja váratlanul – váratlanul, hiszen mindenki azt hitte, meghalt – hazatér Angliába miután évekig szolgált az amerikai függetlenségi háborúban. Hazatérte azonban nem éppen boldog: édesapja időközben meghalt, nem hagyva mást fiára, mint két, szinte teljesen kimerült rézbányát, és egy lerobbant házat, benne két munkakerülő szolgálóval (Beatie Edney és Phil Davies). Ráadásul szerelmét, Elizabeth-et (Heida Reed), aki távozása előtt odaígérte magát neki, időközben eljegyezte Ross unokatestévére, a család gazdagabb ágából származó Francis (Kyle Soller). Ross azonban nem csügged, hanem rendbe rakja a házat, majd befektetőket keres és újra megnyitja az egyik bányát, hogy legalább a bérlőinek tudjon munkát adni, majd pedig magához vesz egy harmadik szolgálót, egy fiatal, szegény családból származó lányt, Demelzát (Eleanor Tomlinson) – akit hamarosan, a magánytól félve, feleségül is vesz, bár közben Elizabeth-et sem tudja teljesen kiverni a fejéből. Azonban Rossnak nem csak a bányával kell megküzdenie: a környék egyik leggazdagabb családjának sarja – akik csak pénzzel, nemesi ranggal nem rendelkeznek –, a bankár George Warleggan (Jack Farthing) elhatározza, hogyha nem tudja maga mellé állítani Rosst, akkor tönkre fogja tenni a férfit.
A BBC-n futó sorozat amúgy egy regényadaptáció – Winston Graham azonos című könyvsorozatának feldolgozása, ami amúgy, nem vicc, több mint ötven éven át futott azonos íróval (Winston Graham közel száz évet élt, az utolsó kötet alig egy évvel a halála előtt jött ki), és amiből egyszer már készült sorozat a hetvenes években, ami két évadot élt meg.
A Poldark érdekes egy sorozat – bár a főszereplők nemesek, a széria inkább foglalkozik a korszak sötétebb oldalával, és kevesebb teret enged a pompának, aminek az egyik oka egyértelműen az, hogy rangja ellenére Rossnak is keményen meg kell küzdenie a megélhetéséért, és szinte mindig anyagi gondjai vannak. Ez nekem már csak azért is tetszett, mert ezzel az alkotók szépen elmosták a határvonalat a munkásosztály és a nemesség közt, és azt is bemutatták, hogy nem is olyan bonyolult az egyikből a másikba kerülni, hiszen a szerencse forgandó.
Maga a sorozat mellett Ross Poldark karaktere is érdekfeszítő, hiszen nem mondhatjuk rá egyértelműen, hogy ő lenne a hős. Igen, Ross alapvetően jóakaratú, nemes lelkű és tisztességes – becsüli a bérlőt, ott segít nekik, ahol tud, kiáll a munkásosztály mellett, és alapvetően egy nagyon „amerikai” meglátást képvisel, ha a nemességről van szó. Máskor azonban legszívesebben felképelné az ember – a körülötte lévőknek folyamatosan fájdalmat okoz, nem érti, ha nem neki van igaza – sőt, egyik kolosszális hibája után megpróbálta meggyőzni arról Demelzát, hogy teljes mértékben túlreagálja a dolgot, miközben a nőnek nagyon is megvolt rá a joga, hogy dühös legyen férjére. Ross emellett igen csak heves vérmérséklettel rendelkezik, és bizony néha a törvénnyel is meggyűlik a baja – ám olyan ügyekben, ahol nézőként neki adunk igazat.
Ami viszont tőle függetlenül nagyon tetszett, azok a széria női karakterei, akik gyakorlatilag végig kiállnak egymás mellett, és egy alkalmat leszámítva – és akkor is Ross a hibás – semmilyen negatív érzelmet nem tápálálnak egymás irányába. Emellett Demelza okos, hűséges, talpraesett, és minkit magával ragad, míg a csúnyácska Verity (Ruby Bentall), Ross unokatestvére és Francis húga olyan őszinte kedvességgel viszonyul mindenkihez, hogy nem lehet őt nem szeretni. Illetve még kiemelném a második évadban feltűnő Caroline-t (Gabriella Wilde) – Caroline gazdag örökösnő, és egyes nézetei nagyon is vallanak korának nemességére, azonban a lány semmitől sem riad vissza, és a legkülönfélébb praktikákat képes bevetni, hogy megszerezze, amit akar – ami jelen esetben Ross orvos barátja, Dr. Dwight Enys (Luke Norris) (amúgy lábjegyzet: hogyan rejtsük el a színésznő növekvő pocakját? Adjunk a kezébe ölebet!). Itt a sorból mondjuk Elizabeth kilóg kissé, ő ugyanis inkább csak sodródik az árral, ahelyett, hogy aktívabban alakítaná a sorsát – aminek persze később a böjtje is meglesz.
Mindenesetre engem kilóra megvett a Poldark a maga furcsa, sötét, melankolikus hangulatával, magával ragadó, árnyalt karakterivel, és merész témaválasztásával. Amúgy, ahogy a címben is látható, eddig két szezon – összesen tizennyolc epizód – jött, de a jó hír az, hogy bár a második szezon még csak pár hete ért véget Angliában, már forgatják is a harmadikat, amire így talán csak jövő tavaszig kell várnunk.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
