Mikor belekezdtem a Story of Dorothyba éreztem, hogy itt nem lesz megállás, jönni a fog a többi Tabom-os játék is, már csak azért is, hogy kellően kerek legyen a nagy cselekmény és a szereplőket is jobban megismerhessem. Erre pedig remek alkalmat nyújtott a The Exorcist valamint a Deep Sea Girl – az Asylumról majd később fog
szó esni.
Nos, a The Exorcist története nem igazán kapcsolható az eddig említett történethez, ugyanis ez az eddig megszokott nyugatias környezet helyett visszakanyarodik ázsiához, hogy egy ottani ördögűző lány Woolee egyik kalandját kövessük szemüggyel (és természetesen játsszuk végig), amikor is egy különösen rossz aurával rendelkező iskolába kell kutatnia a diákok titokzatos eltűnésének ügyében.
Talán még azt tudom mondani, hogy ez a legkevésbé véres vagy nehéz játék a összes közül, és itt az is sokat nyom a latba, hogy a főhős itt ténylegesen egy pozitív karakter, nem egy mentálisan/érzelmileg sérült valaki, aki a saját rémálmának vagy tetteinek a következményei elől menekül. Woolee tipikusan egy olyan karakter, akit
a felszínen csak a pénz érdekel és mindenkivel epésen beszél, de a beszélgetésekből kiderül, hogy igenis törődik másokkal – legyen az élő vagy már holt. És lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de mintha az itt lévő pap az Exorcistban ugyanaz (vagy legalábbis hasonló), mint aki Gwynnek segített a The Strangerben?
Tovább evezünk most egy kicsit a Deep Sea Girl-re, amiben a The Strangerben megismert Ai múltja bontakozik ki előttünk egy eléggé bizarr akváriumi séta és túlélő gyakorlat keretei között. Az eredetileg Arinak hívott lány szomorú amiért apja sosem ér rá semmire a munkája miatt, így csak az anyukájával megy el születésnapja alkalmával a vízi világba, ahol annak rendje és módja szerint eltévedt. Kisebb nagyobb idegbajok és rohangászások révén végül eljutunk a végére, ahol szembe kerülünk magával Ai-val, akiről kiderül, hogy nem is annyira ismeretlen a számunkra.
Mindkét játék jó és kellően rafinált, a Deep Sea Girlnél például nem egyszer volt olyan helyzet, hogy a fejemet vakartam, mert gőzöm sem volt arról, hogy mit kéne csinálni, de közben már jött az aktuális kergető szörny, hogy végezzen velem. Emelem kalapom tiszteletem jeléül. Már megszoktuk, hogy az ázsiai játékok menete kicsavart
és sokszorosan fordított befejezéssel rendelkeznek és ezeknél játékoknál sincsen másképp. A több lehetséges végkifejlet ezeknél is megvan, és egyik érdekesebb, mint a másik.
Mind a The Exorcist, mind a Deep Sea Girl nagyon tetszetős, én már csak abban reménykedek, hogy Suenak és Priscillának is lesz külön játéka, nemcsak egy kis ficak történetként tűnnek fel, úgy mint a The Strangerben.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.