Végre megint visszatérnek a rendes, harcolós mederbe az eheti részünk cselekményeinek köszönhetően, ugyanis nem kisebb személyek tiszteletüket harcügyileg a Chaos Driverben, mint Joan of Arc és Gilles de Rais – vagyis izgis harcokból és stílusos monológokból ezúttal se lesz hiány.
Mint ahogyan azt már fentebb említettem, Joan és Gilles lett kiküldve Toyohisáék – és velük együtt kis seregük – likvidálására. Persze veterán harcosaink sincsenek fából, egyből kapcsolnak a pókérzék-szerű vészjelzés miatt, és viszonylag hamar szembe is találják magukat az ellenséggel. Yoichi kapja a csendes hegyomlást ellenfélnek, Toyohisa pedig a félőrült helyett – miután kedvesen rákérdez a nemére – totál kattant Joant. Oda az elfekkel aprítja a kisebb sereget, akik Joanékkal jöttek, míg a másik – Toyohisa Olminuval kiegészülve – küzd az endekkel. Bár a harcok kimenetele nem lehet kérdéses, mégis felmerül az emberben egy kérdés: az Endek is gonoszak?
Erre konkrét választ én sem tudok adni, hiszen van az adott tragikus történelmi helyzet (Joan vagy éppen Anastasia), ami miatt kialakult az Endekben egy mérhetetlen gyűlölet a teljes emberiség iránt, és nem mellesleg hálásak annak, akinek második életüket köszönhetik. De ez nem feltétlenül lehet kötelező velejárója a dolgoknak, ugyanis
láthattuk korábban Toyohisánál is (vagy még inkább Nobunagánál), hogy olyan emberek miatt kerültek majdnem a túlvilágra, akik így vagy úgy de fontosak voltak nekik – de belőlük még sem lett egy bosszúra szomjas gyilkológép. Csak sima gyilkológép.
A harci jelenetek elsőrangúak voltak és remekül tükrözték hőseink harci képességeit: Toyohisa az aktív hangos őrült, Yoichi a megbúvó de szintén harcos őrült, Oda meg a háttérben maradó taktikus, aki minden egyes itt lévő harcát képes valamelyik korábban vívott csatájához hasonlítani. Imádom. Joan a tűzképességgel eléggé szuperembernek számít, és kissé így furcsa is, hogy Toyohisa komolyabb sérülés nélkül megússza a vele szembeni harcot – persze Olminu is besegít a Seimeitől tanult egyik varázslat segítségével, de a munka oroszlán részét Toyo végzi.
Ami nekem még nagyon imponált – bár ez nem hiszem, hogy mindenkinek elnyerte a tetszését – azok a vallási utalások. Már a mangában is nagyon tetszett Joan kirohanása , hogy „így a franciák meg úgy az isten elhagyott stb.”, Toyohisa meg fejbe vágja és közli vele, hogy ő egyiket sem ismeri, és nem érdekli. Eltérő kulturkör és időszak, így nem csoda, hogy Joan szavai nem nyertek értelmet nála – azonban a kutas rész annál jobban sikerült, és ott még egy kicsit meg is sajnáltam szerencsétlen nőt.
Persze az epizód jól alakul hőseink számára, mindenki rendben van, és a világ egy kis pontja ismét meg lett mentve. A Chaos Driver olyan, mint egy hatalmas fagyi, aminek
a tetején még egy rakás finom cseresznye is van: minden egybe és remekül tálalva. Ilyenkor sajnálom azt, de nagyon, hogy csak tizenkét rész lesz most, az esetleges második
évadig meg téphetem a hajam.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
