1952-ben Második Erzsébet királynő még hercegnőként ment fel egy hegyre, de már uralkodóként jött le onnan, szól az ismert történet. De vajon hogyan is történt mindez, és hogyan zajlottak le korunk legismertebb uralkodójának első évei koronás főként? Ezt kívánja bemutatni a Netlfix legújabb, nagyszabású sorozata.
A történet 1947-ben, Erzsébet (Claire Foy) Fülöp herceggel (Matt Smith) közös esküvőjével kezdődik, mikor először kezd megjelenni édesapja, Hatodik György (Jared Harris) betegsége – négy évvel később a királyt már rákos daganattal operálják, és ki kell venni az egyik tüdejét, ami egyértelműen jelzi, hogy az ifjú Erzsébetnek hamarosan át kell vennie a trónt. Ez persze számos mellékes konfliktussal jár: amiközben az anyakirályné (Eileen Atkins) és Erzsébet anyja (Victoria Hamilton) próbál a konzervatív nézetek felé húzni, az ifjú királynő hajlik az individualitásra. Fülöp férfias büszkesége nehezen viseli, hogy felesége az úr. Erzsébet húga, Margit hercegnő (Vanessa Kirby) az elvált közrendű tiszttel, Peter Townsenddel (Ben Miles) kezd viszonyt, botrányt kavarva. Windsor hercege (Alex Jennings), Erzsébet nagybátyja, aki anno azért mondott le a trónról, hogy elvehessen egy közrendű, elvált nőt, most megpróbál mindent kicsikarni a helyzetből. Az újonnan újraválasztott Winston Churchillnek (John Lithglow) nem csak a borzalmas gazdasági helyzettel kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy sokak szerint már túl idős ahhoz, hogy miniszterelnök legyen.
Az igazat megvallva kicsit gondban vagyok most, hogy mégis mit is írthatnék erről a sorozatról, azt leszámítva, hogyan nagyon jó. Mert azért a Netflix-logó bizony ez esteben is hozza az elvárható minőséget, ezért minden egyes kis részlet, a jelmezektől a sokrétű színészi játékig minden a helyén van – bár mondjuk bennem azért felmerülnek olyan kérdések, hogy mennyire etikus egy olyan történelmi személyiség életét fikcióban kivesézni, aki még életben van, de ezt most hagyjuk.
Viszont ha már így felhoztam az ilyen filozófiai-jellegű kérdéseket, akkor talán menjünk is tovább ezen a vonalon, és nézzük meg, mik azok a kérdések, amikkel a sorozat is foglalkozik – mert bizony van ám ilyen. Ami már rögtön az elején felmerül, az az uralkodó és a magánszemély közti benső konfliktus – vagyis az, hogy a frissen királynővé kent Erzsébet vajon maradhat-e önmaga, vagy teljesen alá kell-e vetnie magát a jelképnek, a koronának? És mit akarnak az emberek, mi kell a népnek? Egy szimbólum, ami közelebb van Istenhez, mint a földi halandókhoz, és sosem változik, csak éppen más-más személy testesíti meg, vagy egy személyiség, akit közelebb érezhetnek magukhoz? Nem mondom, hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű választ ad a sorozat, de azért sejtet dolgokat.
Ezen kívül, ami nagyon tetszett, az volt, hogy a készítők külön figyelmet szenteltek annak, hogy a történelem kisebb, kevésbé ismert, de fontos – vagy csak érdekes – fejezeteit is bemutassák, ráadásul több ilyennek egy-egy egész epizódot is szenteltek. Ilyen volt például az ötvenes évek nagy londoni szmog-válsága, ami több tízezer életet követelt, Margit és Peter Townsend viszonya, vagy éppen a Winston Chruchill nyolcvanadik születésnapjára készült portré története.
Mindez idő alatt közben a készítők arról sem feledkeznek meg, hogy szereplőik, bár ikonok, közben valós, húsvér emberek is. Gyönyörűen ábrázolják Fülöp frusztrációját, Erzsébet lovak iránti szenvedélyét, de még a Churchill-házaspár személyes tragédiáit is. Ráadásul pár flashbackből olyanokról is tudomást szerezhetünk, mint hogy György király, aki „tartalékként” nőtt fel, hogyan dolgozta fel, hogy hirtelen mégis trónra kellett lépnie.
A The Crown egy igazán sokrétű, felkavaró, ám mégis elragadó sorozat, számos szereplővel, akik közül egy sincs, akivel a néző ne tudna szimpatizálni. Engem igazán sikerült magával ragadnia, ezért kifejezetten örülök neki, hogy a második évad gyakorlatilag már be van biztosítva – sőt, a Netflixnél állítólag hat szezonra terveznek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
