Bár a történet nem volt túl erős, régen nevettem már ennyit ezen a sorozaton.
A geológus Bert jelentős ösztöndíjat nyer, amin Sheldon persze jól kiakad és féltékenykedni kezd, amit képtelen kezelni – így hát ez a feladat a barátaira hárul, főleg azután, hogy SHeldon elkezd mindenféle sérülést összeszedni. Howard megtalálja egy régi alkotását, egy távirányítású Stephen Hawking-babát, ami szerinte szuper, míg Bernie szerint ízléstelen – így hát, a vita elkerülése végett, a kérdés eldöntését barátaikra bízzák.
Szóval a premissza nevetségesen egyszerű, de az a nagy igazság, hogy nem is kellett túlbonyolítani a dolgokat, mert így is remekül működött az egész. Jó, beismerem, Howardék szála először elég gyengének tűnt – az első gondolatom az volt, hogy most komolyan az az egész konfliktus, hogy menő vagy sértő-e a távirányítású Stephen Hawking? (Amúgy én Howard mellett álltam, abból, amit eddig láttunk belőle, Hawking professzor olyan embernek tűnik, aki baromi mulatságosnak találná ezt.) De aztán erre is egész szépen építettek, az meg külön tetszett, ahogy a végén összekötötték a másik szállal.
Amiről amúgy szintén nem sokat tudok mondani (szégyenletesen rövid lesz ez a cikk), azt leszámítva, hogy nagyon tetszett. Itt sem voltak túlbonyolítva a dolgok, a konfliktus tényleg csak annyi, hogy Sheldon féltékeny, azonban az írók minden egyes apró kis sheldonos hülyeségre rámentek, és ez nem nagyon bejött. Hát igen, kilenc és fél szezon alatt bizony jó sok gaget sikerült kiépíteniük maguknak, és most megmutatták, hogy milyen jól is tudnak ezekkel bánni, még minimális sztori mellett is – mert amúgy semmi eget rengető nem történt az epizódban, nem esett meg semmi kihagyhatatlan, hanem kaptunk egy nagyon erős, nagyon szórakoztató fillert.
És ebben a fillerben visszatért a bamba Bert (aki egészen sokat szerepel mostanában), feltűnt a Cooper-Wollowitz-konfliktus (miszerint a mérnökök semmire sem jók), Sheldon nem jól kezelte a helyzetet, nem értette a szarkazmust (erre külön volt egy remek poén), a srácok röhögtek Sheldonon – mi meg velük –, Sheldon pedig ismét bemutatta, hogy minden sport tekintetében borzalmas (amúgy ezen az íven nevettem a legnagyobbakat). Plusz még volt egy kis jelenet arról, hogy a csapaton belül ki kire és miért féltékeny, ami szintén betalált, akkor is, ha semmi újdonságot nem mondott.
Szóval ez az epizód bebizonyította, hogy nem kell nagy sztori ahhoz, hogy összehozzunk egy remek és szórakoztató részt, ugyanis az írók minimális történetből maximális poénokat hoztak ki – sőt, ki merem jelenteni, hogy ez volt a szezon eddigi legviccesebb része. Csak így tovább, srácok!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.