Midseason finálé ide vagy oda, ez a rész csak egy kicsivel volt jobb, mint a múlt heti.
A városban összedől egy lakóépület, a sebesülteket pedig a Grey-Sloane-ba szállítják – az áldozatok közt van többek közt egy tizenkét éves kislány, egy férfi, akiért a felesége és a barátnője is aggódik, valamint a főbérlő, aki tudott róla, hogy baj van az épülettel, mégsem javíttatta ki. Karev a másnapi tárgyalására készül, de legbelül már elfogadta, hogy börtönbe jut, akkor is, ha mindenki más ennek az ellenkezőjéről próbálja meggyőzni. A bíróság Jót is beidézi, amitől a lány pánikolni kezd, mert ez azt jelenti, hogy kitudódhat, nem az, akinek vallja magát. Owen és Riggs együtt ápolja a félrelépő áldozatot, aminek folyamán közös nevezőre jutnak. Bár hivatalosan még nem állt munkába, a katasztrófa hírét hallva Eliza Minnick is megjelenik a kórházban, és rögtön fel is borítja a rendet, ahogy megjelenésével együtt az is kiderül, hogy mostantól ő a rezidensprogram főnöke, nem pedig Webber.
Aláírom, érett már egy újabb katasztrófa a sorozatban – már nem volt egy ideje –, de amíg régen ezeknek súlya volt, ez valahogy most… nem jött össze. Egy pillanatra sem éreztem a ház összeomlásának súlyát, talán azért, mert az elején beígért páciensroham ellenére mindössze három történetet láttunk, amiből egynek valahogy nem volt se vége, se jelentősége (a főbérlő), a másik meg inkább csak comic reliefként működött – aminek meg semmi helye nem volt az epizódban –, meg arra volt jó, hogy Owen és Riggs beszélgessenek (a megcsaló). A harmadik meg… hát, nem tudom, nekem egy tizenkét éves kislány szomorú zenével aláfestett, elnyújtott, belassított haláltusája nem megható, hanem erőltetett és hatásvadász. Szóval páciens-szinten semmi maradandót nem hozott az epizód.
Eliza Minnick visszatért, bár nem hiányzott. Bár két hete még azt mondtam, hogy van a karakterben fantázia, most már csak azt látom, hogy máris nyomják le a torkunkon, hogy ő Arizona új romantikus partnere (mert rögtön ki kellet jelenteni, hogy ő a lányokat szereti, és mert rögtön randira kellett hívnia Arizonát, miközben amúgy elméletileg éppen krízishelyzet van a kórházban, és nagyjából három mondatot beszéltek előtte). Meg ezen felül is már nem „érdekes karakterként” tűnik fel, hanem egyszerű parancsolgatóként, akinek az egyetlen szerepe, hogy legyen kit utálni.
Alex ügye baromi lassan halad előre, és még most sem kapjuk meg a lezárást – sőt, az egész epizód egy Alexszel kapcsolatos függővéggel ér véget, mert miért ne kínozzák a nézőket? Viszont legalább pozitívum, hogy Jóval kicsit tudtak dolgozni a kapcsolatukon, Alex reakciója pedig külön tetszett, amikor Jo bevallotta neki, hogy már házas. Az, amit ezután tett, kicsit hülyeség, meg nem is egészen tiszta, de majd meglátjuk – majd januárban –, hogy mindez hová fog vezetni.
Owen és Riggs hidegen hagy, bár azért jár a pluszpont, hogy legalább képesek voltak normális hangnemben beszélni egymással, és amiért szóba kerültek Owen hibái is. Amelia szála azonban nagyon el lett nagyolva, meg úgy alles zuammen vacakul van megírva az egész (miért nem kommunikálnak, könyörgöm?), viszont legalább magánéleti okokból megértem, hogy miért volt erre szükség – a színésznőnek kell egy kis szabi, hogy babázni tudjon. És még egy utolsó pozitívum: Maggie beszéde, és az, ahogy az orvosok kiálltak Webber mellett, nagyon szép volt.
Összességében nagyon lapos és semmitmondó lett ez a rész, ami sokat ígért, de nem sok lényegi dolgot szolgáltatott – húzzák ugyan a konfliktust, meg nagyon le akarják nyomni a torkunkon a tragédiát, de ettől még nem lesz jó valami. Most meg várhatunk januárig, hogy lesz-e egyáltalán ebből valami jó is?
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.