Bár a múltkor sajnos kimaradt a szokásos epizódértékelés, így visszagondolva nem is bánom, hiszen a jelenlegi két rész remekül összekapcsolódik, és így legalább van miről bővebben írnom. Íme az Ash vs Evil Dead két legújabb epizódja: Trapped Inside valamint a Delusion.
A Trapped Insideban hőseink a kényelmes fogdából átvándorolnak Ash házába, ahol próbálnak segíteni az egyre rosszabb bőrben lévő Pablonak, aki mint kiderül hamarosan egy új necronomiconná válik – és ennek senki nem örül, legfőképpen Baal nem. Ruby próbálja a dolgokat úgy alakítani, hogy egyszerre térhessen vissza a könyv és meneküljön meg a szerencsétlen srác, de közben Baal segítségével a sheriff a helyieket Ash ellen uszította egy modern kori lincselés erejéig. Az új Necronomicon születőben van, és egy olyan személy is visszatér marcona harcosunk életébe, akivel évekkel ezelőtt végzett – a húga Cheryl (Ellen Sandweiss).
Még mindig vagyok olyan naiv, hogy azt hiszem az eddig látottakat nem lehet ebben a sorozatban fokozni, de ekkor persze a készítők rátesznek a hatalmas szénkupacra egy újabb lapátot. Baal hihetetlenül stílusos gonosz, és az benne a legjobb, hogy nem ő teszi gonosszá az irányítani kívánt embereket – elég csak megtalálnia bennük a kellő negatív motivációt hozzá, és már maguktól cselekszenek. Szegény Pablo szenved, közben Ash és szinte egyetlen megmaradt városbéli barátja Chet (Ted Raimi) készül pankrációra a hol normális, hol démoni Cherylel – közben a többiek lövöldöznek a helyiekkel. Egy dologból kialakuló, több irányba szerteágazó, de mégis a végén összeérő cselekményszálak: ezek legyenek meg és a jó karakterek, és akkor nem lesz gond a sorozattal, ahogyan az Ash vs Evil Deaddel sincs.
A másik ma kitárgyalandó részünk, a Delusion pedig ahhoz kapcsolódik az epizódban látottakhoz, hogy bár a lakosságot durva módszerekkel, de sikerült meggyőzni arról,hogy Ash a jófiú, a sheriff ezt még mindig nem hajlandó elfogadni, és sikeresen elkapja megint Asht – de ezúttal egy elmegyógyintézetben ébred, mint páciens. A doktor szerint Ash egy őrült gyilkos, aki rengeteg ártatlan emberrel végzett az évek alatt, a különféle démonokra hivatkozva. Ash ezt persze nem hiszi, menekülne ki, de a jelenleg őr Pablo, a szintén őrült Kelly és a nővér Ruby itt már cseppet sem olyanok, mint korábban. Ahogy folytatódnak a szökési kísérletek, az áramkezelések és a kézbábbal folytatott beszélgetések Ash TÉNYLEG kezdi azt hinni, hogy tényleg rosszat cselekedett. Aztán a rész végén a doki eloldozza és mondja neki, hogy pusztítsa el Ash a Necronomicont, amit Ash be is vállal – ám mi már tudjuk, hogy ki a doki, és hogy Ashnek kit kéne megölnie a könyv elpusztításához.
Szerintem azok a legjobb sorozatok, amik képesek gondolkodásra bírni a nézőt, és erre az Ash vs Evil Dead talán az egyik legjobb példa. A Delusion olyan, akár egy rámenős ügyvéd: hiába tudom azt amit tudok, mert láttam és megtapasztaltam, ez a rész majdnem elérte bennem azt hogy kételkedjek az eddig látott epizódok hitelességében. Felmerült ez a bizonyos, “mi van akkor,ha…”, hogy tényleg mi van akkor, ha az eddig történtek tényleg csak Ash fejében voltak ilyen démonos/mágikus dolgok – de a valóságban csak szimpla mészárlás. Persze a filmek tudjuk, hogy ez közel lehetetlen, de akkor is ott van az a pici fekete rés, amin keresztül beszivárog ez kérdés, és ez valami fenomenális.
Ha most személyesen találkoznék a három Raimi testvérrel, biztos, hogy térdre borulnék előttük, mert nagyjából a Firefly óta nem láttam/tapasztaltam ilyen remek módon kivitelezett élőszereplős sorozatot. Jó felépített, átgondolt és jól kihasznált, nem rohanós, mindenre hagy időt, és talán pont ezért sem lehet erőltetettnek érezni a benne lévő dolgokat. Persze aki nem szereti a horrort, annak én mondhatok bármit, mert úgysem fogja megnézni – de aki meg egyszer rászánta magát, hogy belekezdjen, az tuti nem képes letenni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback