Oldal kiválasztása

2015 sem telhetett el buddy cop sorozat nélkül, és ezt az űrt a Battle Creek hivatott betölteni, bár a pilot nekem tetszett, valahogy egy évig mégsem nyúltam hozzá a sorozathoz, és ha nem hallok a kaszáról, bizony lehet, eszembe sem jut újra – és ez mindent elmond a sorozatról.

Battle Creek egy viszonylag nyugodt amerikai város, ahova egyszer csak betoppan az FBI, Milt Chamberlain különleges ügynök (Josh Duhamel) személyében, amit nem néz jó szemmel a helyi nyomozó,  Russ Agnew (Dean Winters), akinek számtalan oka van nehezményeznie az új fiú érkezését. A battle creek-i rendőrség ugyanis híján van a forrásoknak, és ennek megfelelően lepusztult és ősrégi gépekkel és technikával dolgoznak, mígnem Milt a csúcsok csúcsához fér hozzá, és ezt szereti is néha megmutatni a helyi erőknek.

Ráadásul Russ szerint Milt valamit titkol mindenki elől, és ez volt a kiváltó oka, hogy a mindenki által kedvelt, jólfésült és sármos különleges ügynök egy isten háta mögötti helyre került. És bár nem alakul elsőre jól a viszony, azért szép lassan összecsiszolódnak, és egy ütőképes csapattá válnak Milt és Russ.

Személy szerint szeretem ezt a műfajt, bár tisztában vagyok vele, hogy nagyon újat nem lehet kihozni belőle, és bizony a Battle Creek csapatának sem sikerült, mivel egy elég általános, és olykor igen klisés show-t hoztak össze. És ha nem az OZ kedvencem, Dean Winters játszotta volna a főszerepet, bizony felé sem szagoltam volna, de így viszont bedaráltam az egész évadot, de maradandó emléket nem hagyott bennem.

Azt be kell látni, az alapsztori egyszerű, mint a szög, és garantálom, ez a későbbiekben sem lesz másképp, mert igazán semmi nagy meglepetés nem fogja érni a nézőt. És ez a legfőbb baj a Battle Creekkel, hogy olyan semmilyen, nem nagyon jó, de nem is nagyon rossz, van benne humor, érdekes ügyek, meg akció, és még egy kis romantikára is jutott idő – mondjuk szerintem ez volt az egyik legidegesítőbb dolog benne. Senki sem lesz igazán nagy rajongója, a kritikusok sem dobnak tőle hátast, és utálói sem lesznek, csupán eltűnik majd a hasonló rendőrös sorozatok mocsarában.

Nem hiszem, hogy ebből többet is ki lehetett volna hozni, mert nem volt benne olyan igazi alapkoncepció, csak egy tessék-lássék munka. Mondjuk, a színészeket kicsit sajnálom – ki nem lehetne találni, hogy itt főleg Dean Wintersre és a hihetetlen orgánumára gondolok, de ehhez inkább előveszem az OZ-t.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.