Mikor belekezdtem ebbe a filmbe, már volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem lesz egy könnyű pofonpárbaj, és sajnos igazam is lett. A SICK: Survive the Night egy tipikus zombifilmnek indul, és sajnos – az is lesz csak belőle.
A történet középpontjában egy fiatal tudósnő Rozetta (Chrisina Aceto) áll, akit két évvel, még a kitörés kezdetén evakuáltak több tudóssal egyetemben, hogy egy biztonságos helyen megalkothassák az ellenszert, ami véget vethet az élőholtak uralmának. Persze a sok mentális probléma és a nyomáskényszer végül arra sarkalja a hölgyet, hogy kiszökjön a bunkerből és visszatérjen a szülői házhoz, ahol összetalálkozik két másik túlélővel, a világmegváltó cél pedig lecsökken egy sokkal egyszerűbb, de annál lényegesen fontosabbra – túlélni az éjszakát.
Hát, hol is kezdjem ennek a filmnek az elemzését? Mivel még viszonylag korán van a szidáshoz, így a jó dolgokkal kezdem. A zombik – bár nagyon gyér munkát végeztek a smink és-maszkmesterek – kellő veszélyességi potenciált hordoznak magukban, és az külön jó pont, hogy éjszaka sokkal veszélyesebbek. Mondjuk ez már pár zombis játékban szintén visszaköszön, de emiatt most nem kukacoskodom. És, voltaképpen itt véget is értek a SICK pozitív dolgai, ugyanis a szememben minden tekintetben megbukott ez a film.
Egyrészről a szereplők, közel 90%-a semmire nem jó, csak arra, hogy meghaljon. A főhősnő tudóshoz képest hihetetlenül logikátlan és érzelmi labilitása nem kicsit hat ki másokra – utoljára a Returnedbe volt ilyen a főszereplő csaj, és már ott se szerettem ezt a fajta kivitelezést. Aki színészkedésben talán még képes lett volna megmenteni a filmet az az egyik túlélőt, Mckay-t alakító Robert Nolan, de azt sem értem, hogy ő egyáltalán hogyan került ebbe a filmbe. A másik (és lényegesen nagyobb) problémája a filmnek az, hogy csak úgy hemzseg a logikai hibáktól: feltűnő ruhás tagok, nem megfelelő védelem és hát fegyverrel dühösen mindenfelé lőni a lehető legrosszabb taktika – és ez még a felszín, mert a problémák gyökere sajnos az alapkoncepcióban keresendő.
Mégis, valami miatt azt tudom mondani, hogy a SICK-ben legalább megvan a próbálkozásnak azon szikrája, ami a legtöbb B (vagy inkább Zs) kategóriás zombi filmből úgy ahogy van, hiányzik. Bár a film csak úgy tobzódik a logikátlan dolgokban és szereplőkben, van benne egy apró dolog – az alkotni vágyó akarat – , ami miatt mégsem vagyok képes teljesen utálni a SICK-et.
Őszintén szólva nem tudom hova tenni ezt a filmet: nem olyan rossz, mint mondjuk a Zombie Massacre, de természetesen közel sem olyan jó, mint a kult zombifilmek. Leginkább a Zombie Apocalypsel tudnám egy kategóriába sorolni, mert a szándék mindkettőnél megvolt, ám a megvalósítás finoman szólva is hagyott némi
kivetnivalót.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback