Még ha az ember jó elemeket is dobál egy halomba, az akkor is… csak kupit fog eredményezni.
Miután Catherine rádöbbentette Bailey-t, hogy valami nincs rendben a programmal, a főnök egy külsős szakértőt fogad, hogy ez mérje fel a helyzetet. A nő, bár gyorsan belopja magát a rezindensek szívébe, gyorsan halálra rémíti a szakorvosokat, főleg, mikor merőben új – és rizikós – tanítási módszereket tanácsol. Amy és Owen kapcsolata egyre feszültebbé válik, miután a nő még mindig nem képes bevallani férjének, hogy fél a gyerekvállalástól, aminek nyomán még egy közös páciensen is összevesznek. April regisztrál a Tinderre, érdekes helyzetet eredményezve. Richard, majd Maggie, egy idő nőt kezel, akinek rutinműtétjéből nyílt szívműtét lesz, aki mellett azonban barátosnéja a végletekig kiáll.
A szomorú ebben az egészben, hogy az alapötlet akár jó is lehetett volna – behoztunk egy új variánst, aki felforgatja a kórház életét, szembe állítja egymással a szakorvosokat és a rezidenseket, mindenki számára kihívást jelent, és még karakterként is érdekes. Sőt, tovább megyek, a nő maga nem is volt rossz, némelyik jelenete kifejezetten tetszett, és alapvetően emberként is szimpatikus volt. Vele kapcsolatban egyedül az idegesít, hogy annyira, de annyira átlátszó, hogy azért hozták be, hogy Arizonának legyen egy barátnő-jelöltje, ami már csak azért szánalmas, mert az előző részben meg ugye Leah-t hozták vissza, akivel Arizonának már volt viszonya… Vagyis, nagy valószínűséggel, éppen valami gagyi, túldramatizált szerelmi háromszögre készülnek.
De mindegy, nem akarok a jövőbe látni, maradjunk annál, ami biztos. Szóval alapvetően az új nő jó volt, és még vissza is fog térni, meg minden, aminek mondjuk kicsit örülök, de azért egy ponton rendesen kiakadtam rá. Ugyanis ez a perszóna az összefoglalóban emlegetett idős hölgy műtétje alatt direkt („véletlenül”) belevágott az egyik szívérbe – tanítási céllal. Nem érdekel, hogy négy orvos volt ott, és hogy ezzel kiderítették, hogy készülőben az ötödik is, és így nem lehetett nagy baja a nőnek, de egy orvos akkor sem csinálhat ilyet! Betegnek nem ártunk, semmilyen körülmények közt! A beteg nem kísérleti nyúl!
Mély levegő.
Na, szóval, tovább lépve – a többé-kevésbé erős központ körül minden egyéb egy nagy káosz. Az időkezelés borzalmas (Stephanie az egyik jelenetben még operál, a következő vágásnál már egy másik operációt néz a galériából), a sztori sokszor követhetetlen, darabos, a betegekkel alig törődnek, April tinderes szála csak ballaszt (bár ez még nem volt vészes), és összességében unalmas.
Amit egyedüli plusz pontként szeretnék kiemelni, az a két idős hölgy, akik tényleg cukik voltak – éljen az örök, kortalan barátság! –, és az, ahogy megoldották Amy és Owen műtétjét. Minden egyéb – mint például Amy és Owen kommunikációja (meg mi ez az írói szemétség már, hogy Owennek éveken át nem működött a dolog Cristinával a gyerek-dolog miatt, erre feleségül vesz valakit, akiről csak később derül ki, hogy szintén nem akar gyereket?).
Szóval ez gyenge volt. Az új nő érdekes, bár szadista, és kicsit félek tőle, de ennyi. Semmi több, csak nagy katyvasz.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
