Az eheti rész ismét csak elgondolkodtatóra sikeredett, szerencsére még mindig a pozitív irányba. Bár a többi akció dús részhez képest ez most eléggé kocogósra vette a tempót, de így legalább van egy kis időnk kiengedni a gőzt, mielőtt még hőseink újra a lecsóba csapnak.
Ugye a Fekete Király elfoglalt egy fontos védvonalat, a korábban ott lévő Driftereknek menekülnie kellett. Kanno, a pilóta nem igazán szerencsésen landolt, miután több sárkányt is telepumpált ólommal, de aki esetleg aggódik érte, annak megsúgok annyit, hogy nem Drifter lesz az első a külsősök közül, aki meghal. Miután meghallgatjuk a Fekete Király beszédét arról, hogy az emberiség megérett már a pusztulásra – a sok ok között kiemelt szerepet
kapott a más fajokkal való durva bánásmód -, utána egyből ugrunk japán hármasunkhoz, ahol az a kép fogad minket, hogy Yoichi átment Jiangshiba, Olminu még mindig próbálja meggyőzni a srácokat arról, hogy segítsenek a többi Drifternek – akik előbb inkább a nagy baj elébe néző elfeken akarnak segíteni. Ebben annyi a nehezítő tényező, hogy a lakosok nincsenek kiképezve harcra, és nagyon rövid idő áll rendelkezésükre a betanuláshoz.
Az Active Heart visszavette most pár fokkal a ritmust az idő nagy részében, de ez semmit nem ártott neki. Kapunk beszélgetéseket, ahol többek között megtudunk pár dolgok az Endekről – és persze a vezetőjükről is -, hogy mennyire veszélyesek, és hogy muszáj összefogni ellenük. Persze hárman még úgy is kevesen lennének ellenük, így toborozni kell egy sereget, így merő szerencse, hogy Shara – aki a falu vezetője – mondhatni tálcán kínálja fel a falu segítségét – persze miután kitanulják a hadászat művészetét.
A komoly témák mellett persze a humorra is több idő jutott némi szópoéntól: Yoichit a nyelvi problémák túl gyors megoldása küldi depresszióba, Oda úr előszeretettel játssza a helyi kéjencet, Shimazut meg a fiatal elf srácok valós kora küldi majdnem az intenzívre. Hát igen, nem mindenkinek lehet megmondani a korát pusztán a külseje alapján.
Az epizód vége azért sejteti velünk, hogy ennyi volt a pihenés és egy perccel sem több – csak annyi, amennyit a következő rész érkezéséig várni kell. Az Active Heart nevével valamennyire szembefordulva nyugodtabb hangvételű volt, és ez azért már kellett a harccal és vérrel telt részek után.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback