A nyár egyik nagy meglepetése volt számomra a Feeform horrorja, a Dead of Summer, ami tíz epizódjával felküzdötte magát a kedvenceim közé.
1989-et írunk, és már csak három nap van hátra a Stillwater táborozóhely megnyitásáig. Deb Carpenter (Elizabeth Mitchell) vezetésével újra megnyitja kapuit az erőd mélyén fekvő nyári tábor, amit korábban egy tragédia miatt zártak be. A táborvezetőket pedig a helyi kisvárosban toborozták, hogy fiatalok oktassák a még fiatalabbakat. Ráadásul a táborvezetők jó része már gyerekkoruk óta ismeri egymást, sőt, sok időt töltöttek el a táborban, így nemcsak munkának tekintik az ittlétet, hanem egyfajta szórakozásnak is.
Amy Hughes (Elizabeth Lail ) az egyike a keveseknek, akik először járnak a táborban, de ő is meglátja a tó melletti faházakban azt, amit a többiek. Csakhogy egy tragédia árnyékolja be a nyitást, ugyanis a helyi gondnok holttestét megtalálják a vízben. Ezenfelül Amy esküszik rá, hogy szellemet is látott, ráadásul egy az erdő mélyén meglelt, elhagyatott faház is hirtelen kigyullad. De vajon tényleg van valami különös Stillwaterben, vagy ez csak mendemonda?
Hamar kiderül, hogy a legenda véresen komollyá válik, mikor sorjában eltűnnek az emberek, vagy éppen véres rítusok után kerülnek elő. Ráadásul a természetfeletti is a környéken ólálkodik, és a legszkeptikusabbakat is meggyőzi arról, hogy ezúttal a képzelet a valóság, és a valóság csak egy tévképzet.
A pilot erős stílussal nyitott, amit végig fen tudott tartani az évad alatt, egyszer kapunk a nyolcvanas évek klasszikus pillanataiból és zenéiből, átlagos tini problémákból, amiket ha továbbá boncolunk, kiderül, hogy kicsit sem átlagosak, és egy elképesztően izgalmas, természetfeletti nyomozást, ami bővelkedik csavarokkal, kiszólásokkal, vérrel és halállal. A Dead of Summer úgy thriller, hogy közben egy kőkemény dráma is, és ennek megfelelően az elején inkább a karakterek építésével foglalkoznak az epizódok, hogy aztán megmutassák nekünk, hogy az, amit látunk csupán egy aspektus, és az igazi lényeg a felszín alatt van – legyen az egy mosoly vagy egy tó víztükre.
A szereplők egyszerre utálhatóak és szerethetőek, komplexek és egysíkúak, és néha bizony ostobán viselkednek, de pont ezt teszi őket igazi tinikké, hiszen közel sem rendelkeznek annyi tapasztalattal, mint egy felnőtt. Ráadásul az évad második felében kiderül, hogy még a felnőttek is elkövetik ugyanazokat a hibákat, mint a főszereplők.
Számomra nagy kedvenccé vált a széria, mivel nem kellett megmutatnia minden véres apró jelenetet, elég volt érzékeltetnie, és máris futkosott a hátamon a hideg – különösen Cricket (Amber Coney) másvilágbeli jeleneténél, azt míg élek nem felejtem el!
A készítők nem titkolt szándéka, hogy egy amolyan American Horror Story mintájú antológiát hozzanak létre, vagyis minden évad tartalmazni fog egy lezárást, és így válik teljes egésszé. Sajnos azonban szomorú hírrel érkeztem cikkem végére, ugyanis a Freeform kaszálta a szériát, így csak egy évad adatott meg ebből a remek thriller sorozatból.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
