Hiába szépek valaminek a különálló részei, ha az a valami darabokra esik.
Pennyt meghívják conra, hogy osztogasson autogramokat – ő eredetileg nem akar menni, Leonard azonban rábeszéli, viszont a dolog végül nem egészen úgy sül el, ahogy tervezték. Amy felveti Sheldonnak, hogy hívjanak át magukhoz vendégeket, és bár Sheldon először elutasítja a dolgot, végül csak megszervez egy villásreggelit, ahová meghívja Stuartot, Burtöt, és a román asszonyt a másodikról. Howard először érzi meg, hogyan is rúg a baba, ami kisebb lavinát indít el nála – vagyis Rajzsal elkezd babacuccokat venni, és még egy új egyterűt is elhoz próbavezetésre.
Na, már most az a baj, hogy egyenként mindegyik sztoriban volt humor, ráció, meg úgy minden. A conok világa érdekes, lehet vele játszani, főleg, ha beleviszik az erőviszonyokat Penny, Leonard, és a direkt rettentő nyomi geek csávók közt (amúgy szeretném leszögezni, hogy mióta elindult a sorozat, már divatnak geeknek lenni, és egy ilyen eseményen azért pár jó pasinak is illene megfordulnia, de ettől tekintsünk el annak égisze alatt, hogy egy szitkomról van szó). Az is érdekes lehetne, hogyan próbálja Amy és Sheldon rendezgetni az életét. Sőt, a Howard-Bernie-Raj hármasból is jó dolgokat ki lehet hozni, főleg most, babavárás közben. Csakhogy ez így egyszerre nagyon sok!
Mind a három sztori felvetett egy érdekes alapszituációt, egy konfliktust, amit utána azonban nem oldott fel (maximum Sheldon esetében). A jelenetek magukban jók voltak, csakhogy nem álltak össze egésszé, még egy-egy történetszálon belül sem. Meg mondjuk arról se feledkezzünk meg, hogy a srácok akkor igazán nagyon jók, amikor együtt vannak, nem pedig külön-külön. Például lehetett volna az epizód fókusza, hogy mindenki elkíséri Pennyt a conra. Vagy az, hogy Howard mindenkit hadirendbe állít a babára való felkészülés csatájában. Vagy valami hasonlóan nagyobb ívű dolgot Sheldonhoz is ki lehetett volna találni. Ez a három így együtt viszont gyenge volt.
Ez mondjuk nem azt jelenti, hogy ne lettek volna jó poénok. A készítők tényleg rámentek a conos erőviszonyokra, és volt is ott pár érdekes dolog (bár sokkal, de sokkal jobban ki lehetett volna fejteni a sztorit). Sheldonnak volt pár jó megmozdulása, és megint ivott, ami mindig király, de nem kapott elég teret ahhoz, hogy igazán jó legyen. Howardék szála – ami amúgy a kedvencem volt az epizódban – jó táptalajt kínált a „látens homoszexuális” viccekhez (vagyis Howard és Raj megint úgy viselkedtek, mint a régi házasok), és ez tényleg baromi jó volt, csak nem volt semmi lezárás vagy tanulságlevonás.
Én viszont most akkor szolgálok egy tanulsággal: lassan járj, tovább érsz, és egy húszperces epizódba nem kell három főszál, mert annak az lesz a vége, hogy az ember semmit sem tud rendesen kifejteni. Szóval ez nem jött át.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.