Néha azt hiszem, hogy a kevéssé ismert horrorok között igazi gyöngyszemre bukkanok: hatásos plakát, illusztris szereplőgárda, érdekes alapkoncepció – aztán pont ilyen keresések után lehet nagyot bukni. Ez történt a Hasadással is, amiben minden megvolt, hogy igazán jó film lehessen, mégsem lett az!
Amerikát atomtámadás érte, az emberek menekülnek a becsapódás elől, bár nincs rá idő, és nincs is hova. Az egyik felhőkarcoló pincéjébe azonban betör egy csapat ember, aminek persze a gondnok, Mickey (Michael Biehn) nagyon nem örül. Az utolsó pillanatbeli megmenekülésnek azonban ára van: hallani, ahogy az egykor ismert világ széthullik körülöttünk, miközben a velünk együtt bezárt emberek ugyanúgy rettegne a haláltól, vagy éppen az élettől. Segítség nem érkezik, ám veszteségeket annál többet kell elszenvednie a csapatnak.
Posztapokaliptikus film, ami ráadásul kevés szereplővel, egy szűk helyen látszódik? Miért csak 2016-ban hallok erről először – aztán a stáblista végén rájövök, hogy azért mert egy igen gyenge thrillerrel volt dolgom, és senkiből sem váltott ki igazi megelégedést.
A kezdeti szakasz lassú lefolyása és érdekes zenei aláfestése nagyon jó kezdésnek bizonyult, feltette a történetet egy mércére, ahonnan csupán lejjebb volt csak út. A rendezés ötlettelennek bizonyult, a vágások folyton megtörték a ritmus, és egy idő után már zavaróvá váltak a lassabb jelenetek ahelyett, hogy emelték volna a színvonalat, valójában csak időhúzásnak használták a készítők – mint akiknek nem volt több ötletük, mint az alap.
A szereplők egy kivételével mind telitalálatok, Michael Biehn nagyon jól hozz a megfáradt gondnokot aki rejteget valamit, Rosanna Arquette remek választásnak bizonyult a gyermekét védő anya szerepére, aki valahogy mégsem ebben a világban él, míg Milo Ventimigla nagyon jól hozza a tőle már sokszor látott szerepet, a vagány rosszfiút – dehogy mennyire rossz, az az utolsó fél órában derül ki. A kivétel pedig a kvázi főhősünket alakító Lauren German, aki egy arckifejezéssel, a csendes csodálkozással tolja végig a filmet – azt is, amikor leomlik a világ, és azt is, amikor élete legnagyobb traumáján megy át.
Egyedül a film lezárása érdemel jó szót, mivel egy kellemes keretbe foglalja a nagy semmit, de legalább ez szép zenére és érdekes látványvilágra épül. Kár a Hasadásért, mert tényleg ott mozgott benne a lehetőség, hogy egy kiváló és igen új nézőpontból közelítse meg a túlélést.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
