Gyerekek, ez a hülye filmek időszaka volt nálam. Nem tudom miért, de minden film, amit mostanában láttam, és azt gondoltam, hogy vicces, az inkább csak tömény marhaság. A trailer alapján valami humorosra és szarkasztikusra számítunk, de aztán kiderült, hogy az összes tök hülye ötletet beletették, ami eddig bárkinek eszébe jutott, függetlenül attól, hogy kapcsolódik-e a történet koncepciójához vagy sem. Ebbe a kategóriába esik az Agyas és agyatlan is.
A történetünk két főszereplője Nobby (Sacha Baron Cohen) és Sebastian (Mark Strong), azaz a a Grimsby testvérpár. Az előbbi egy tipikus ingyenélő egy angol gettóban, feleségével (Rebel Wilson) és 8-10 gyerekével él, koszban, szennyben és mindenféle alkoholizmussal és drogproblémával küzdve (mindenki, a gyerekek is!), de mint kiderül, mégis boldogan. A fiatalabbik fivér pedig olyan, mintha nem is létezne, az MI6 titkosügynöke, hihetetlenül hatékony és vagány parancsnok, aki egész életében titkos küldetéseket teljesít. Kisgyerek korukban elváltak útjaik, és azóta nem is találkoztak. Sebastian nemsokára feladatot kap, meg kell akadályoznia, hogy egy a Föld megmentéséről szóló konferencián megöljék a jótékonykodó színésznőt, Rhonda George-ot (Penelope Cruz). Nobby valamiképp tudomást szerez arról, hogy testvére ott lesz a konferencián, és be is lóg, hogy találkozhasson vele. Természetesen pont akkor akaródzik neki váratlanul megölelni bátyját, amikor ő épp célba veszi a gyilkost, így azonban véletlenül egy HIV fertőzött, tolószékes kisgyereket talál el, akinek vére belefröcsög Daniel Radcliffe (Matthew Baldwin) szájába, és így ő is elkapja a betegséget. Eközben pedig a gyilkos megöl egy fontos képviselőt. Persze mindenki Sebastiant gyanúsítja, aki kénytelen rég nem látott bátyjánál meghúzni magát és kifundálni, hogy keresse meg a tettest, és hogy tisztázza magát.
Az előbb leírtakból is látszik, hogy ez a film nem ígér mást, csak hígítatlan hülyeséget. Kezdve az AIDS-es és drogos poénokkal, az elefánt belsején át egészen a végbélben felrobbanó rakétáig minden poén olyan, mintha valaki a világ összes gyökérségét egy filmbe akarta volna belezsúfolni.
Mint történet, nem mutat sok újat, kémes szerencsétlenkedős, ki kell deríteni, ki a gonosz, hogy ne a jót gyanúsítsák, persze telepumpálva egy nagy adag érzelgős, kisfiúkról és a testvéri szeretetről szóló visszaemlékezéssel. Ja, és a hülyeség mellett ami nagyon megy, az a trágárkodás, a nagyon illetlen testrészek mutogatása és az, hogy az összes színész komplett hülyét csinál magából.
Van persze néhány jelenet, ami kifejezetten viccesre sikerült, de ezekben pont az a lényeg, hogy nem annyira alpári és direkt, mint a film többi része, hanem inkább finomabban utal valamire. Ha ebből egy kicsit több lett volna, talán nem érdemelné ki az orbitális marhaság kategóriát.
Hát, Srácok, azt nem tudom mondani, hogy igazán rossz film, mert amiket annak tartok, azokat magasan übereli, de azért jónak sem nevezném semmiképpen. Ha tényleg agyhalott vagy, nagyon sokat tanultál, szükséged van rá, hogy valami állati nagy baromságot láss, és kikapcsold az érzékszerveidet, akkor nézd csak meg, el fogja érni a kívánt hatást.
Szerző
Korábbi cikkek
Könyv2022-09-14Erberling Judit: Szirmok
Könyv2021-11-17Robert b Bednar: Duxorg – Álmodj és én létezem
Fantasy kötet2021-10-21John Connolly: The Book of Lost Things
Könyv2021-10-18Bombicz Judit: Mesevarázs