Mindig jó látni, ha a sorozatkészítők ne megszokott alapanyaghoz nyúlnak, az Eyewitness pedig pontosan ilyen, hiszen amerikai sorozatként egy norvég szériához, a Øyevitne-hez nyúltak. A lassú krimik szerelmeseinek erősen ajánlott ez a nem hétköznapi széria.
Megszokott álmos amerikai kisváros, megszokottan kisszámú sheriff-hivatallal, azonban közel sem megszokott bűnesettel. Két középiskolás fiú, Philip (Tyler Young) és Lukas (James Paxton) ugyanis olyan borzalomnak lesznek szemtanúi, amiről nem mernek és nem is akarnának beszélni. Egy laza, motorozással eltöltött délután után ugyanis egy erdei faházba térnek be megpihenni, ugyanis tudják, hogy annak tulajdonosa nem tartózkodik a közelben. A srácok egymásba gabalyodnak, így csak épphogy azelőtt hallják meg a faházba csörtető fegyvereseket, mielőtt azok belépnének a házba, így az ágy alá, illetve a szekrénybe tudnak elbújni. A lövöldözés azonban váratlan fordulatot vesz, és a fiúknak épphogy sikerül elmenekülniük.
Philip örökbefogadó szülei nem sejtenek semmit az előző éjjel történtekről, de Philip édesanyja, Helen sheriff (Julianne Nicholson) telefonhívásaiból leszűri, hogy az egyik fegyveres túlélte a tegnap estét, ráadásul pont az, aki kiszúrta őt az ágy alatt. Philip veszélyben érzi az életét, ám barátja váratlan reakciója az iskolában még jobban megrémíti.
Érdekes alapszituációval dolgozik az Eyewitness: lassú lefolyású krimi, ami egyetlen ügy szálait próbálja felgöngyölíteni, miközben bepillantást enged a szereplők magánéletébe, válságaiba és problémáiba. Akinek kissé ismerős ez a stílus az nincs egyedül, hiszen a Gyilkosság című szériának is hasonló volt a felosztása. Azonban itt is ugyanazokat a problémákat tudom felsorolni, mint a Gyilkosság első évadánál.
Vajon képes elvinnie a hátán egyetlen egy ügynek egy egész sorozatot? Ugyan az USA Network berendelt plusz öt epizódot az alapnak elkészített öt mellé, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt a történetet lehet, vagy egyáltalán érdemes-e tovább húzni néhány epizódnál. Ráadásul a lassúsággal minden olyan apróságot megmutatnak a nézőnek, amire nem feltétlenül lenne szükség, és ezzel lavíroznak a feszültségkeltés és az unalom között – sajnos a Gyilkosságnak is ez lett a veszte.
Az érdekes szemléletmód, hogy ezúttal a szemtanúk érzéseit is láthatjuk felkeltette az érdeklődésemet a pilotra, de ennél többre sajnos nem futja belőle, ehhez a sorozathoz nálam sokkal türelmesebb egyénre van szükség, és félek, olyanból nem sok van manapság – és igen, pontosan ezért nem is jósolok nagy jövőt az Eyewitness-nek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
- Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
- Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
- Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
- IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!