A The Walking Dead spin-off első évada nagy hatással volt rám, imádtam a karaktereket, a történéseket, a lassú kibontakozást és a drámai szálat. Tűkön ülve vártam a folytatást, majdnem annyira, mint az eredeti szériát. Aztán kezdett a második évad és a lelkesedésem a sorozat minőségével együtt eltűnt: a karakterek túlzóak voltak, az írók önkényesek, a történet pedig cammogott – ez volt az a pont, ahol feladtam a második évad epizódértékelőit, és inkább bedaráltam a Fear the Walking Deadet, de a széria ezzel sem lett jobb, sőt!
Los Angelesből épphogy kimenekült az Abigail legénysége, Travis (Cliff Curtis) és Daniel (Rubén Blades) családja Strandnek (Colman Domingo) köszönhetik életüket, aki ráadásul maxikba tart, ahol remélhetőleg elzárva élhetnek a külvilágtól, nem rettegvén a járkáló élőholtaktól, kényelemben, biztonságban, étellel és emberekkel körülvéve magukat. A hajóút során azonban nem csak holtakkal, hanem élőkkel is találkoznak, vannak, akik kedvesen fogadják őket, vagy rájuk bíznák gyermekük jövőjét, és vannak, akik ellenséges szándékkal érkeznek, zsákmányt remélve. A csapat nem egy nehézségen túl érkezik meg Mexikóba, Strand otthonába.
Azonban Mexikó sem az az álom, amire számítottak, és hiába Strand kedvese az egyik vezető, a történések olyan fordulatot vesznek, amelyek halállal és lemondással járnak. Celia (Marlene Forte), Luis (Arturo del Puerto) édesanyja pedig olyan hittel vezeti embereit, amibe Nick (Frank Dillane) is belesodródik, miközben pont emiatt Daniel elveszti az eszét, Chris (Lorenzo James Henrie) pedig olyan érzelemmentesen viselkedik, ami veszélyt jelenthet mindenkire. A katasztrófa pedig akkor következik be, amikor senki sem várná, szétszakítva ezzel családokat, barátokat, akiknek így egymaguk kell boldogulniuk egy sokkal veszélyesebb világban.
Igyekeztem minél izgalmasabban leírni az évadot, és ha összerántom a történéseket, akkor valóban azok is, csakhogy a sorozat készítői nagyon rossz ütemben adagolják az információkat, a történéseket, és így a korábbi évad remek dinamikája elsenyved. Vannak epizódok, amiket már fillernek sem merném nevezni, annyira semmitmondóak és eseménytelenek – remek példa erre Nick vándorlása a sivatagban, ami egy borzasztóan unalmas álművészi epizód lett.
A korábban nagyon ügyesen megírt karakterek önellentmondásokba keveredtek, például Madison (Kim Dickens), aki egyszer anyatigrisként védi gyermekeit, máskor pedig egy buta liba, akinek senki és semmi sem számít. Korábban Nick volt az egyik kedvenc karakterem, de mióta Celia szektásította őt, a srác kezdte elveszteni a talajt a lába alól, és megszűnt az egyetlen logikus karakternek lenni. Talán Strand és Alicia (Alycia Debnam Carey) azok, akiknek a jelleme fejlődött, nem pedig visszafejlődött vagy simán ellentmondásossá vált.
Nagyon csalódott vagyok, hiszen az első évad után egy még erőteljesebb évadra számítottam, ráadásul igazán a kihagyott lehetőségek fájnak – a hotelbeli esküvő egy remek drámai lehetőség lett volna, de az is inkább elcsépelté vált. A sorozatot természetesen folytatja az AMC egy harmadik évaddal, ami ismét 16 epizódra van tervezve, remélem, hogy a sok negatív kritika és nézettségcsökkenés után összekapja magát a stáb. Mindenesetre készül a folytatásról is cikk, de már évadkritikára lehet számítani a Fear the Walking Deadből.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
