Igenis vannak még csodák, és azt a Grace Klinika legújabb része két szinten is bizonyítja – egyrészt a sztoriban, egyrészt pedig a minőségben.
Arizona visszatér New Yorkból (miután, mint kiderült, ott volt), és rögtön bonyolult helyzetben találja magát, hiszen DeLuca a lakótársa, Alex pedig a tanítványa. De Arizonát azért nem kell félteni, tudja ő, hogyan kell kezelni a helyzetet, miközben Alex a klinikán szenved. Bailey fiát hazaküldik az iskolából, mert verekedett, Bailey pedig nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet, Ben azonban nagyon is készen áll, hogy magára vállalja az apaszerepet. April kezd megőrülni a semmittevéstől, ezért gyerekestől bejön a kórházba, miközben Meredith, Riggs és Maggie tovább szenved a szerelmi háromszögük miatt. Mindeközben tömegbaleset történik egy temetési menet közben, ahol a baleset okozója az elhunyt férfi lánya, aki tíz év után most először – ráadásul várandósan – tért haza családjához.
Jó, persze azt mondani, hogy csoda történt a minőséget illetően kicsit túlzás – nem volt itt csoda, mindössze csak egy nagyon is felvállható epizód, jó sztorival, jó tanulsággal, amit még élveztem is. De, ahogy az epizódban is mondták, a kis csoda is csoda.
Na, szóval – nagyon tetszett, ahogy Arizona kezelte a helyzetet. Jó amiatt még mindig húzom kicsit az orromat, hogy az előző két részben senkinek sem jutott eszébe említeni, hogy hol van Arizona, de ezt most tegyük félre. Szóval jó volt, hogy a karakter nem hajlott a végletek felé: kiosztotta Alexet, méghozzá nem is akárhogyan, de ő igazából azért volt dühös, mert ezzel Alex kockára tette a karrierjét – és ezzel sok kisgyerek életét –, és hogy ő jobb ember ennél. Szóval Arizona minden szava jogos volt – ráadásul úgy adta elő őket, hogy egyértelmű volt, meg tud bocsátani Alexnek –, és inkább az szolgálta, hogy barátja tovább lépjen és kijavítsa a hibáját, nem pedig azt, hogy elidegenedjenek egymástól.
Bailey-ék sztorija tipikus comic relief-mozzanat volt, de nagyon tetszett, főleg azért, mert a családi dinamikát, és így a karakterfejlődést is be tudták hozni. Trucker kioktatása vicces volt, és jó volt látni, ahogy Ben kezelte a helyzetet – nem mellesleg pedig ezáltal láthattuk, hogy Bailey-nek, minden külső magabiztossága ellenére, megvannak a maga kétségei anyaként.
Meredith-ékre inkább nem is pazarolnám a szót, mert, önző módon, hidegen hagynak annak a hármasnak a gondja, mert annyira klisé és elhúzott az az egész (sehová sem jutottunk az elmúlt három epizódban), hogy az már fáj. Viszont legalább volt egy pár cuki „nővéri” jelenet Amy, Meredith és Maggie közt.
És akkor tovább is megyek: az eheti páciens-sztori is egészen jó volt. Megint csak egy központi probléma volt, amit oké, lehetett volna még cifrázni orvosilag, de az legalább egy család köré épült, így több karakterrel is tudtak dolgozni, és érdekes sztorit tudtak kikerekíteni a dologból. Ráadásul úgy, hogy olyan témákat jártak körbe, mint a halál (és itt befigyelt egy kis groteszk humor is), a családi szeretet és a megbocsátás. Bár annak örültem volna, ha kiderül, a legfiatalabb lány – a baleset okozója – miért idegenedett el a családtól.
Szóval bár a korai szezonok minőségét még ez sem éri el, kifejezetten meg voltam elégedve ezzel az epizóddal: volt bennem egy kis abszurd, egy kis humor, egy kis dráma, és ha emellett még a szappanoperázástól is megszabadultunk volna, akkor most még boldogabb lennék.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
