Reggel néztem meg az epizódot, és már alig emlékszem rá. Azt hiszem, ez sok mindent elárul.
Miközben a kórház két félre szakad – Karev mellett vagy ellen –, Alexet hivatalosan is megvádolják, a vád ráadásul súlyosabb, mint amire számított. Ettől elveszti a fókuszát, ami miatt veszélybe sodorja egyik kis betegének életét. Bailey Bent kéri meg, hogy legyen az ő „szeme és füle” a kórházban, ám a feladatot végül Webber vállalja magára. Meredith tovább szenved, mivel Maggie már azt fontolgatja, hogy ő hívja el Riggset randizni, miközben Riggs meg egyre jobban tapad Meredith-re. Jo egy agytumoros nő esetén dolgozik, akinek a betegséghez valló hozzáállása elgondolkoztatja. April pedig teljesen maga alatt van, mivel a kisbabáját hazaengedik a kórházból, neki azonban még benn kell maradnia.
Mint ahogy azt már párszor emlegettem, manapság a Grace Klinikát két dolog miatt éri meg nézni: vagy az egymást epizódonként váltó betegek története miatt, vagy pedig azért, hogy az ember röhögjön egy sort az orvosok erősen szappanoperába hajló életén. De amikor az utóbbi nem elég szappanoperás, viszont ahhoz meg elég nagy teret kap, hogy ne nagyon legyen páciens-sztori, akkor bizony a végeredmény könnyedén egy cseppet… nos, unalmasra sikerülhet.
Esetünkben az egyik főszál továbbra is az, hogy Karev megverte DeLucát – ez úgy többé-kevésbé érdekesen csordogál előre, főleg, mivel ketté bontja a kórház dolgozóit, azonban még nem volt olyan hú, de drámai pillanat, és így a dolog eddig nem hagyott túlságosan mély nyomot. Alex kis betege amúgy cuki volt, de értékeltem volna, ha nagyobb teret kap itt is a történet orvosi része (hol vannak már a nagy, bonyolult műtétek, amik köré sztorit lehetett építeni?).
A másik főszál persze a Meredith-Riggs-Maggie szerelmi háromszög, amitől csak fogom a fejemet. Maggie – akit amúgy meg kedvelek – egyszerűen idegesítő a naivságával és a határozatlanságával, Meredith egy kicsit szemét, hogy hagyja a dolgokat elfajulni, Riggs meg szimplán bunkó, hogy nem tudja kerek-perec közölni a nővel, hogy mit is akar. Persze az írók itt is arra mennek rá, hogy minél nagyobb dráma legyen a dolog – ahelyett, hogy mondjuk a kórházra írnák a sztorit.
Jo betege egészen tetszett, csak valahogy nem kapott elég teret, bár az, amit mondott, befolyással lehet majd a következő epizódban történő dolgokra. Bailey és Ben cuki volt, és teljesen egyetértettem Bennel (nem kémkedhet Bailey-nek, mert jelen esetben a főnöke, nem a felesége), Webber meg… hát, egész vicces volt, bár lehetett volna jobb is. April továbbra is idegesít egy kicsit, szerintem cseppet túlzásba esett (vagy inkább az írók estek túlzásba), ugyanakkor meg viszont meg tudtam érteni, hogy miért akadt ki ennyire. Arizona ismételten nem tűnt fel, valószínűleg azért, mert a színésznő a forgatáskor még otthon babázott, de azt azért értékeltem volna, ha egy fél mondattal jelzik, hogy Arizona éppen hol van, mert így egy picit furcsa, hogy csak úgy eltűnt az éterben.
Szóval… megnéztem. Ennyi, mást nagyon nem tudok elmondani az epizódról. Annyira nem volt rossz, hogy röhögni lehessen rajta, annyira pedig nem volt jó, hogy igazán élvezzem. És ezzel pont, nem is húzom tovább a szót.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
