Az előző szezon rettentő szappanoperás vége után hasonlóan szappanoperás folytatásra számítottam, de ez csak félig következett be – bár, gondolom, az előző részt nehéz is lett volna felülmúlni.
Miután Alex péppé verte őt, DeLucát súlyos sérülésekkel szállítják a kórházba – csakhogy senki sem tudja, hogy Alex volt a tettes. Meredith, akinek Karev mindent bevall, hallgat, Ben pedig, aki csak sejti a dolgot, inkább szintén csöndben marad. Az eset Jót is bántja, aki emiatt úgy érzi, már nem javíthat a dolgon, ezért azt fontolgatja, hogy lelép. Maggie nehezen viseli, hogy aggódását DeLuca iránt mindenki annak tudja be, hogy még szereti a férfit, miközben ő már Riggsért epekedik – akinek meg Meredith jön be. Mindeközben April és Catherine kisebb összetűzésbe keveredik April és Jackson újszülött kislányának nevét illetően.
Oké, most így leírva látom, hogy ez tényleg nagyon szappanoperás volt – szeret/nem szeret, szerelmi háromszög, titkok és ármányok… Ó, egek, ez valaha egy kórházi dráma volt! [A cikk írója itt mániákusan kacagni kezd.]
De a viccet félretéve, akik már a kezdetektől kezdve a bloggal vannak, talán emlékeznek rá, hogy anno a tizedik-tizenegyedik évad magasságában még hétről-hétre azt kérdezgettem magamtól, hogy ugyan mi a francért nézem én még mindig ezt a sorozatot? Na, mostanra rájöttem, hogy azért, mert semmi érzelmi kapocs sem köt már egyik karakterhez sem, ezért mikor nagyon elszúrják, mikor nagyon drámaiak akarnak lenni (mert hát kell még pár Emmy), akkor tudok rajtuk röhögni. Esküszöm, én már csakis ezért nézem a Grace Klinikát.
Na, de térjünk vissza ehhez az epizódhoz. Az a nagy harci helyzet, hogy – ismételten – a problémák nagyjából 80%-át meg lehetne oldani azáltal, hogy a szereplők normálisan kommunikálnának egymással. Szóval mondjuk hogyha Alex előbb kérdezett volna, és csaj utána üt (jó, egy pofon hirtelen felindulásból még belefért volna), vagy ha utána legalább hagyta volna, hogy Jo elmagyarázza a dolgokat. Hát, nem ez történt, szóval továbbra is DeLuca az egyetlen, aki tudja, hogy a nő már férjnél van. Szóval ezt a szálat még lehet húzni – egyrészt Jo még titkolózhat egy darabig, másrészt pedig Alex most ugye bíróság elé fog kerülni súlyos testi sértésért. Ó, a titkok és ármányok!
Aprilt továbbra sem bírom, és most megint előjött a fafejűsége, ami egy teljesen felesleges mini-konfliktushoz vezetett (mondjuk valamivel ki kellett tölteni a játékidőt). De ennek legalább lett egy egészen cuki lezárása – hála, hogy a két nő köz ott van Jackson villámhárítónak –, és mindeközben rettentő hálás vagyok, hogy a kisbaba neve nem mondjuk Mary lett. Vagy Theresa (az mondjuk még rosszabb is lett volna bizonyos szempontból, mint a Mary).
Meredith őrlődése Riggs miatt azonban már inkább a szánalmas kategóriába esik, főleg mivel a pasinak sem képes bevallani, hogy talán nem kéne dugnunk, mert bejössz a húgomnak, és nem akarom megbántani. Ugyanakkor viszont ha meg bevallaná, akkor nem lenne konfliktus. Ördögi kör ez! (Arra meg mondjuk ki nem tesz magasból, hogy a drámát esetleg páciensekkel is be lehetne hozni?) Mindenesetre remélem, hogy ezt nem fogják sokéig húzni.
Owen és Amy csak egy vágókép erejéig volt benne az epizódban, ahogy táncoltak az esküvőn (amúgy le a kalappal a készítők előtt, minden trükköt bevetettek, hogy takarják a színésznő gömbölyödő pocakját az esküvői ruhában), Arizona még csak ennyire sem tűnt fel, és Stephanie-nak is csak egy jelenet jutott, amiben Jót támogatta. Ben és Bailey azonban cuki volt, és jó látni, hogy végre talán rendeződnek köztük a dolgok.
Szóval összességében én mást sem várok a szezontól, csak azt, hogy röhöghessek azokon a túlbonyolított, túlfeszített konfliktusokon, amikor így a tizenharmadik évad magasságban még össze tudnak szedni. És egyelőre úgy tűnik, ez össze is fog jönni, bár azért lehet itt még bonyolítani a dolgokat (persze mindeközben pár rendes esetre sem mondanék nemet).
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
