„Én, a túlélő, a mesélő, a remélő…”
Ha azon gondolkozom, mikor is ismerkedtem meg ezzel a bandával, illetve melyik volt az első számuk, akkor az nem éppen egy vidám eseményhez köthető. A „Csak Te” című számuk, volt az első, amit hallottam, és a szöveg azonnal magával rántott, bár a hörgős részek nem voltak az én stílusom, nagyon megkedveltem ezt és sok más dalt is, amik még a Leander Rising nevű bandához tartozott, azóta viszont Leander Kills néven futnak, s hogy mi is maradt a régi? Leander és azok az érzelmek, amik mindenki szívében ott vannak.
Helyszín a Buadesti Barba Negra Track, egy szabadtéri színpad és voltaképp kocsma. A koncert előtt zúzós pankráció ment, ami a lehető legjobban hidegen hagyott, ugyanis ismerem a pankráció ügyes bajos dolgait, így nem kértem a dologból, de a közönség jól szórakozott, alaposan feltüzelték a tömeget.
Szinte egy perc csúszás nélkül háromnegyed kilenckor kezdetét is vette a koncert egy igencsak tetszetős bevezető videóval, majd színpadra léptek a srácok: Köteles Leander – gitár/billentyű/ének, Bodor Máté – gitár, Czifra Miklós – gitár, Jankai Valentin – dob. Hihetetlenül stílusosan, mellényben, ingben megadták dolog módját, és azonnal lesöpörtek mindenkit, amikor a „Te Leszel a Párom” első pár dallama felcsendült. Mondanom sem kell olyanok ugráltak az első sorban – köztük én is –akik kívülről fújták az összes szöveget. A dalaik nagy része rettentő mély érzelmeket hordoz, amit pedig a legjobban szeretek, hogy mindegyik, olyan, mint egy vers, egy igazi műalkotás. Az igazat megvallva a legalapvetőbb érzelmeket hozza fel az emberekben, amik mindenkiben ott lehetnek, olyan szituációkat mesélnek a dalaik, amik bárkivel megtörténhetnek, vagy akár már meg is történtek. Olyanok ezek a szövegek, mint egy terápia. Földhöz vágnak a szavak, de erőt tudunk belőlük meríteni. A dallam és a hangszerelés pedig igazán zúzós, tökéletes stressz levezetés, ha egy ilyen koncerten kitombolja magát az ember és kiad mindent, amit csak tud. A jó hír pedig az volt, hogy nem csaptak át a kedélyek pogózásba, vagyis nem lettem palacsinta, illetve nem kellett senki szájába lépnem a cipőmmel…
A dalok a „ A túlélő” – re keresztelt albumról mentek szépen sorban, ám akadt meglepetés is. Felcsendültek a régi jó nóták, mint a „Viharom Tavaszom” a „Csak Te” vagy a „Nyolcadik Főbűn” amik még a Leander Risinghoz tartoztak. Aztán ott volt az „Este van” ami pedig már egy másik zenekarhoz az Am I God – hoz tartozik, ami épp feltörekvőben van. Szóval volt meglepetés bőven ráadásnak bedobták a Tankcsapda „Lopott Könyvek” című számát, ami külön jól esett a közönségnek, mivel igencsak szép feldolgozásra sikeredett. Ha már feldolgozás: A koncerten nem került sor rá, de a Leander Kills feldolgozta a Padlás musical híres számát a „Fényév Távolságot” Ezt a számot nagyon vártam, de sajnos erre nem került sor.
A srácok végig hihetetlenül zenéltek. Máté és Miklós olyan gitárszólókat toltak le, hogy a tömegben kerestem az állam, Valentin dobolásáról nem is beszélve. Az igazi nagyágyú persze Leander, akinek igazi megváltás, balzsam a hangja a léleknek, még akkor is, ha hörög! Érces, férfias erős hang, mégis a lassabb részeknél olyan fájdalmas és érzelmes tud lenni, ami pont ehhez a stílushoz és bandához kell.
Összegezve: Rettentően jó élmény volt, igazi megnyugvás volt a számomra, pláne, hogy a Rising feloszlása után azt hittem, soha nem hallhatom őket élőben. Nem volt baki, rettentő jó volt a buli, csak egy idióta volt, aki részegen viccesnek hitte magát, de azt hamar leszereltük és hátrébb tessékeltük. A srácok hatalmas bulit toltak, és hatalmas alázat áradt belőlük, igazi hála, és én is az vagyok. Az ő szavaik és dalaik erőt adnak, hogy tovább higgyek, ha már nincs is semmim. Alig várom a következő bulit!
„Ugye te leszel a párom, te vagy az én gyászom, Isten engem úgy segéljen, de úgy sem ért meg minket!…”
Szerző
- Korábbi szerkesztő
