Az utóbbi időben végigpörgettem a Marvel összes animációs sorozatát (na, jó, nem „végigpörgettem”, de mindenbe legalább belenéztem), és kicsit csalódottan kellett tapasztalnom, hogy egek, ezeknek a nagy része szinte nézhetetlen. A Galaxis őrzőiből készült rajzfilmsorozat azonban üdítő kivétel ebből a kategóriából.
Nem sokkal a film végét követően hőseink betörnek egy helyre, hogy kiszabadítsák az ott raboskodó Yondut (persze nem kifejezetten azért, hogy az a szabad, legyen, hanem hogy bezsebelhessék a fejpénzt), azonban elég hamar rá kell jönniük, hogy az egészet Yondu szervezte meg, hogy Star-Lord és egy bizonyos dobozka, ami KryptoCube néven fut, egy helyre kerüljön. A kocka ugyanis egy térkép, ami elméletben elvezet egy hatalmas erejű fegyverhez, a Cosmic Seedhez, aminek hatalmával akár egy új galaxis is létrehozható – vagy akár el is pusztítható –, ezt a térképet azonban csakis Star-Lord képes kezelni. Peter és társai így végül magukra vállalják a feladatot, hogy megkeressék a Cosmic Seedet, még mielőtt az rossz kezekbe kerülne, eme küldetésük pedig számos bolygóra sodorja őket, miközben Thanos, Ronan, Nebula, és Korath folyamatosan a nyomukban van.
Talán kezdjük ott, hogyan is illik bele ez a sorozat az MCU kontinuitásába – hát, röviden, elég érdekesen. A sorozat echte a filmet veszi alapul, a narratíva többször utal is olyan dolgokra, amik a filmben történtek (pl. hogy a Nova hadtest eltörölte Peterek minden korábbi bűnét), viszont onnantól kezdve teljesen elágazik az MCU kánontól. Így kerülhettek bele például olyan dolgok, hogy megtudjuk, ki is Peter apja (nem mondom meg, be-be-be), vagy hogy feltűnik Attilan városa, és vele együtt a klasszikus Inhumanek (Black Bolt, Medusa, Crystal, Maximus, Gorgon…). Szóval bár a sorozat a filmre alapoz, inkább a képregényekből építkezik.
Maga a történetvezetés… hát, egész jó. Legalábbis sokkal jobb, mint mondjuk az Avengers Assemble esetében. Ugyan itt is elég sok az akciójelenet, de ezen esetben ezek mögött van rendes tartalom és narratíva, akkor is, ha néha az a bizonyos húsz perc kevés ahhoz, hogy ezt rendesen kifejtsék. Volt például olyan epizód, ami majdnem megbőgetett (Rocket eredettörténete), de a készítők úgy nagy általánosságban is szépen dolgoztak az hozott anyaggal, ügyesen rájátszva – és nem elmismásolva – az egyes karakterek sokszor tragikus hátterére. És bár az epizodikus sztorik közt ugyan van egy-kettő bugyuta, még azok is kifejezetten élvezhetőek.
A karakterek közti interakciókat sokszor az egymás nyaggatása dominálja, ami néha egy egészen kicsit már sok (főleg Peter éretlensége, amire sokszor nagyon rájátszik a sorozat), de a legtöbb esetben azért működik, meg persze értem én, főleg gyerekeknek készült ez a sorozat, nekik meg ez kell. De a lényeg az, hogy a Galaxis őrzőinek csipkelődése az esetek többségében tényleg szórakoztató, mivel ez a dinamika szépen kihangsúlyozza, hogy az együtt töltött idő alatt valódi kis diszfunkcionális családdá kovácsolódtak, akik ugyan néha ki akarják nyírni egymást, de attól még a végsőkig kiállnak a másik mellett.
Ami a visszatérő szereplőket illeti, mint ahogy azt már mondtam, többször feltűnik a (sorozatban újraélesztett) Ronan és az egész sleppje a filmből, valamint a már ismerős karakterek közül Nova Prime és a Gyűjtő is jelen van, hogy csak párat említsek. Az abszolút kedvencem viszont Cosmo volt – aki tulajdonképpen szerintem Lajka, de itt ezt a nevet kapta, valószínűleg mert ez jobban hangzott –, az orosz akcentussal telepatikusan kommunikáló őrző-védő eb Knowhere-ben, aki többször is segít Peterknék. Ezeken felül egy nagyobb ívet kapott az évad közepe táján Star-Lord apja, aki kifejezetten érdekes, bár nem feltétlenül szimpatikus karakter.
Az animáció az esetek többségben nagyon szép – nem csoda, a Studio Mir készítette, ami a Korra Legendájáért is nagy részben felelős volt. Leginkább a karakterdizájnok tetszettek, de jó volt a figurák mozgása, mimikája is. Amit viszont néha túlzásnak éreztem, azok a 3D-s hátterek voltak, amik beillesztése nem mindig sikerült zökkenőmentesen, és amik néha nem tűntek túl természetesnek.
Mindent egybevetve, a Marvel’s Guardians of the Galaxy még a hibáival – kicsit klisés alapsztori, néhol túl gyerekes karakterek, stb. – együtt is kellemes szórakozást nyújt sodró lendületével és egész szépen árnyalt karaktereivel, amik segítségével remekül hozza a film hangulatát. Úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a Marvel-filmeket, főleg úgy, hogy a csatorna berendelte a második évadot.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
