Kisebb koromban már volt időm megszokni azt, hogy mondjuk a Cartoon Network-ön mentek olyan sorozatok, amik bár hivatalosan a gyerekeknek voltak címezve, bizonyos dolgai miatt mégsem volt igazán odavaló (Bátor a gyáva kutya). Ezt a fentebb említett csatornánál már megszoktam a Disney sávjánál azonban nem nagyon mértem, hogy hogyan rakták be Camp Lakebottom (magyarul Zombik Szigete) névre hallgató animációs sorozatot.
Történetünk főhősei McGee, Gretchen és Squirt a méltán híres luxus napsugár tábor helyett véletlenül a Sötét-tó táborba kötnek ki, ahol vigyáz rájuk többek között egy zombi mindenes, egy művészi hajlamú jeti és egy profi szörnyvadász de borzalmas szakácsnő. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne szabadítanának valami rémséget a fejükre a srácok, vagy ki ne szúrnának a szomszéd tábor vezetőjének undok fiával Buttsquat-al, valamint McGee nővérével Suzy-val.
Magával a történettel és a szereplőkkel nincsen baj: McGee a tipikus jóakarú bajkeverő, Gretchen a tipikus fiús lány, aki lányos akar lenni, de ez magával a jellemével nem fér össze, a kis pufók Squirt pedig a csapat szíve és alhangja. Ők és a többi emberi szereplő átlagos, ellenben a szörnyek valamivel érdekesebbek: mind a zombi Sawyer, mind Armand a táborozók érdekében visszafogják valódi természetük sötét oldalát (főleg ugye Sawyer az agyevést), Rosebud
pedig mindenkinek odakoppint, akivel baj van és legtöbb esetben ő a legtájékozottabb szörnyirtás tekintetében.
Ha már a szörnyek: maga eleve a tábor ki nem mondottan a Péntek 13 táborának a paródiája (ez mondjuk az első részen érződik is) és a sokszor ellenfélként szolgáló lények is adott misztikus lények (múmia, kobold) vagy egy adott mitológiai alaknak a kiparodizálása pl: vámpírnyúl, vércsirke. Egy biztos, komolyságra és drámaiságra egyáltalán nem lehet számítani, főleg akkor, amikor egy az egyik srác az életre kelt, koszos alsónadrágjáért küzd.
A Camp Lakebottomnak voltaképpen egy nagy hibája van: nem tudja eldönteni, hogy teljesen agyament legyen és semmit nem akar a nézőknek tanítani vagy akar némi tudást átadni az ifjúságnak, de azt olyan módon, hogy azt egyszerűen képtelenség felfogni. Sajnos a Camp Lakebottom is beleesett abba a hibába, amibe a legtöbb
ma készült animációs sorozat: túl sok a humor és az elmebaj, kevés a lényeges kimondott, vagy mögöttes tartalom.
Én személy szerint nagyon sajnálom, mert a maga módján szórakoztató ez a sorozat a maga is elképzeléseivel – meg a táborával, ahol minden horrorfan szívesen élne – , de amiket próbált is képviselni vagy akárcsak megpendíteni, az sajnos nagyon nem jött át.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
