Még ki sem jött belőle az anime, de már tűkön ülve várom, és a mangát – ami mai cikkünk tárgya is – ha kétszer nem olvastam végig az eddig kijött fejezeteket, akkor egyszer sem. Hirano Kouta-t mindenki alapvetően a Hellsing miatt ismeri és szereti, de így olvasva a Drifters, megkockáztatom azt, hogy ez még nagyobb volumenű, mint kedvenc vámpírunk kalandjai.
A 2009 manga alapja egyszerű, de mégis zseniális: 1600-ban Toyohisa Shimazu, a híres harcos életét veszti egy csatában. Legalábbis ezt jegyezték le történészeink. A másik oldalon azonban úgy történt, hogy vére sebeivel küszködve, Shimazu egyszer csak egy folyosón találja magát, körötte ajtókkal, és vele szemben egy íróasztalnál ülő férfival, Murasakival. Ő beküldi az egyik ajtón, és innentől kezdve teljesen felborul Shimazu élete. Nem csak egy másik, fantasys világban találja magát (elfek, törpök, sárkányok stb.), de az összetalálkozik két olyan személlyel, akiknek már tudomása szerint rég halottnak kéne lenniük: az egyik Oda Nobunaga a másik meg Nasu Suketaka Yoichi. Shimazuhoz hasonlóan ők is Drifterek, akiket Murasaki küldött ebbe a világba, és elvileg az lenne a feladatuk,
hogy megvédjék az embereket a Fekete Királytól és hordájától, de eme három szamurájnak kissé másabbak a tervei. Eközben persze több fronton is megy a harc, hiszen nem csak a sakkbábuk harcolnak, hanem Murasaki is leveszi a szemüvegét, ha a női Alucard imitátor Easy-vel kerül szembe.
Az a gond, hogy a hatalmas spoilerek miatt nagyon vissza kell fognom magam – ami nem igazán ígérkezik könnyű dolognak. Először is, az idő és-világutazós téma már kissé elhasznált, de ahogyan Hirano mester él vele, az közel zseniális. Nagyon vicces, egyben kissé szomorú is volt látni, ahogyan Nobunaga és Shimazu gyepálják egymást minden szinten, ugyanis bár csak tizennyolc év telt el a „haláluk” között, Shimazu eleve nem hiszi el Oda személyazonosságát, Oda meg azt, hogy idézve őt „az a kopasz majom Ieyasu” fejezte be azt, amit ő elkezdett – Yoichi meg csak jókat nevet ezeken, hiszen ő legalább bő 300 évvel élt korábban, mint fentebb említett kettő.
Második hatalmas pipa az természetesen a szereplőké, és nem csak a főhős trióé: Hirano jó érzékkel válogatta össze a történelmi szereplőket és osztotta el őket a jó, illetve a kevésbé jó oldalon. A Driterek oldalán ott van Pl: Scipio és Hannibal (nem, nem a sorozatgyilkos), Butch Cassidy és a Sundance kölyök – meg még pár ismertebb japán személy. A rosszak oldala már egy fokkal érdekesebb abban a tekintetben, hogy akik itt Easy – és így a Fekete Király emberei – azokból történelmileg csak kettő rossz (Rasputin, Gilles de Rais), ugyanis Anastasia Romanova és Jean D’Arc, sőt még Hijikata Toshizo sem rossz történelmi szempontból – de itt igen. Jean egy őrült piromán, Anastasia hideg, mint a szülőhazája és Toshizo – hát, ő csak csendes.
A történetről való véleményemet összefoglalhatnám röviden annyiban, hogy már a második fejezet után kerestem az államat, és ez az érzés csak tovább mélyült , minél tovább olvastam a mangát. Minden karakternek megvan a motivációja, hogy miért erősíti az egyik vagy éppen a másik oldalt (ez alól kivételt képez Minamoto
no Yoshitsune, aki egy furcsa semleges alak), és a legérdekesebb az, hogy mi ösztönözte a Fekete Királyt (akinek amúgy istenekhez közeli hatalma van) arra, hogy az emberek ellen forduljon – de persze nála a legnagyobb kérdés az, hogy ki ő egyáltalán? Ő is egy másik világból jött személy, vagy annak a supermanje eleve, ahol a történet játszódik?
A Drifters le sem tagadhatná az alkotóját: a grafikai, az őrült de mégis zseniális karakterisztika, mind-mind Hirano védjegye és ezekben a Drifters-el érte el a csúcsot. A Hellsing is nagyon elborult és véres volt, de látva ezt a mangát úgy érzem, hogy az csak felkérő volt egy keringőre a nagy tánc előtt. Úgy érzem, hogy nem tudok várni októberig, hiába van egy nagyjából negyven perces OVA belőle (ami meglepően manga hű), nagyon örülök, hogy ez a gyöngyszem is megérdemli a méltó animés adaptációt.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
Trackback/Pingback