Oldal kiválasztása

Az Álomgyár már régóta kacsintgat a gamer világ felé, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a mostanság megszaporodó játékadaptációk (Warcraft, Assassin’s Creed és a küszöbön álló Tomb Raider újragondolása). Ennek a szerelemnek azonban vannak igazán kiemelkedő alakjai, és, nos, kevésbé jók is. A jók már megkapták a maguk írását, most pedig vegyük górcső alá a rosszakat!

BloodRayne – Az igazság árnyékában (2005)

top5.bloodrayne

Uwe Boll híresen rossz rendező, aki valamiért szenvedélyesen szeret játékokból filmet készíteni, azonban ez a szenvedély inkább gátja volt a fejlődésnek, mint sem előremozdítója. A BloodRayne játék az ismert vámpíros alaphiedelmekre épít, egy nagyon érdekesen megalkotott főhőssel a középpontban. Azonban ezt az érdekességet már nem sikerült átemelni a filmvászonra. Kristanna Loken tökéletes választás volt a főszerepre, és a mellékszereplők is ügyesek. A játék egyszerre pergő és borús hangulatát viszont nem sikerült megfognia az alkotóknak, ellenben igen sötét tónusú és unalmas lett.

 

Wing Commander – Az űrkommandó (1999)

wingcommander.2

Kicsit fájó szívvel írom e sorokat, mivel nekem mindig is kedves emlék lesz a Wing Commander, de sajnos a hibáiról nem lehet megfeledkezni. Még a nagy hollywoodi adaptáció és remake boom előtt fogant a mozi, azonban ez sem menthette (vagy éppen ez okozta?) meg a bukástól. Az alapszoriról nem sok derül ki, a felvázolt nagy háború semmitmondó, a karakterek felszínesek, egysíkúak és kiszámíthatóak – pedig mindenkiben bőven lett volna potenciál. A Wing Commander a kilencvenes évek megszokott pilótás akciófilmjének kliséi között tengődik, mint a szerelmi háromszög, az áruló katona, vagy a megjósolt hős.

 

Max Payne – Egyszemélyes háború (2008)

top5.maxpayne

Nincs azzal semmi baj, ha egy film kedvéért újrateremtik a játék főszereplőjének előtörténetét, illetve ha behozna új csavarokat, azonban a Max Payne alkotói az újrateremtés során elvették a karakter minden keménységét, és alkotta belőle egy egyszerre érzelmileg instabil kisfiút, és egy halálgépet, akinek nincs agya. Mark Wahlberg leírhatatlanul rossz választás volt Max szerepére, de sajnos a történet egész castingja megbukott. Ezenfelül a film képtelen volt valódi izgalmat nyújtani, mivel a nagy csavar nagyjából tíz perc után egyértelművé vált, és ezen az sem segített, hogy olykor sötét tónusú árnyakkal spékelték meg a filmet, amivel természetesen egy komorabb hangulatot akartak teremteni, csak ez sem jött be.

 

Csatahajó (2012)

csatahajo.1

A Csatahajó kitűnik a mezőny többi játékadaptációja közül, de nem azért mert jobb a többinél, hanem mert nem egy számítógépes játék ihlette, hanem az utazások egyik favorit játéka, a Torpedó. Azonban a rendhagyó adaptációs megközelítés sem segített a filmen, ami tele van ostoba logikai hibákkal miközben próbálja ötvözni A függetlenség napját a Transformers-szel. Az idegen lények egyszerre kíméletlenek, és ostobák, miközben a hős amerikai katonákat semmi sem állítja meg hősiességükben.

 

A király nevében (2007)

top5.kiralyneveben

Uwe Boll rendező „mesterien” tud játékokat filmre adaptálni, ennek köszönhető, hogy a Top 5 Legrosszabb játékadaptációknál kétszer is szerepel a neve. A nagysikerű Dungeon Siege játék mozis verziója A király nevében, ami dúskál a jobbnál-jobb színészekben: Kristanna Loken, John Rhys-Davies, Ron Perlman, Claire Forlani, és még sorolhatnám – bár a főszereplőnek választott Jason Statham elég kevés színészi kvalitással rendelkezik, ehhez a szerephez mégis tökéletes választásnak bizonyult.

Nehéz meghatározni min is csúszott el nagyon A király nevében, hiszen mind az alap sztori, mind a casting remek, de valahogy az egész film „döcög”. A tragédiáknak nincsen súlya, a csavarok kiszámíthatóak, a párbeszédek elcsépeltek, teátrálisak, és valótlanok. De ez persze nem csak a rendező sara, hanem a forgatókönyvíróé is, aki egy használható árbeszédet nem volt képes leírni. Remélhetőleg egyszer akad majd valaki, aki új feldolgozást készít ehhez a remek játékhoz, nem pedig rosszabbnál rosszabb folytatásokat.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.